Ül a székén, munkája végeztével – hogyhogy ma csak ennyi volt, péntek van, ilyenkor szokott a legtöbb lenni, mi van, a főtitkárnők gyöngye elfelejtett kibaszni velem, gondolja csodálkozva és rögtön jön a kérdés önmagában: nooooormális??? -, ölében egy sárga plüssnyúllal, amin csini kis piros kertésznadrág van és ha megnyomják a bal kezét, akkor az Old McDonalds had a farm nevű amerikai gyerekdalt énekli, mint épp most is. Nem az övé a nyúl, csak kölcsönkapta dajkálni, – nooooormális???? – amig az öreg körbehordozza azt a monstre méretű, cirka negyven centis csokitojást a kollégák között, amit az „asszonynak” vett – azaz nekem, gondolja, mert ezt a „jelzőt” (idézőjelbe tedd, mert jó lesz ez főnévnek is, anyám …) itt már csak az Isten mossa le róla, már a többiek is azzal húzzák őket, hogy mikor lesz az esküvő … Nooooormálisak??? Ül és dajkálja a sárga plüssnyuszit, simogatja, miközben spontán azt mondja: cicaaaaa … Noooormális???

Aztán jön az öreg, leül a székre, befejezi a virslivel töltött levelestésztát – reggeli-ebéd-vacsora szerintem – és ennyit mond: – „Te, én úgy örülök neked, hogy itt vagy. Legalább van egy ember, akivel normálisan el lehet beszélgetni …” Noooormális??? Még hogy én???? -atyam

Aztán eszébe jut, hogy körülbelül egy órával ezelőtt az öreg spontán, minden kérés nélkül mögéje került – rossz az, aki rosszra gondol -wehe – és megmasszirozta a nő nyakát, s közben csak ennyit kérdezett: „Tele van itt az izom csomókkal, mitől vagy te ilyen feszült, anyám?” Nooooormális???

– Lassan komolyan sajnálom, hogy nem korábban találkoztunk …. (A nő már épp mosolyogni készül a bókot hallván …) … amikor még fiatalabb voltál -D
– Az a baj, hogy te nem vagy fiatalabb, baszd meg -fet
– Tudod, mit? Én egyszer komolyan elviszlek vitorlázni, ha eljössz.
– Tudod, mit? Én meg komolyan elmegyek, ha viszel -D

Nooooormális???? -mosoly