Rongyászás

Esténként néha játszik, megtippeli: a mai vajon milyen perverz lesz.

Nem fogad már, csak este és akkor is csak egyet. És nem megy házhoz sem. Az az idő elmúlt, a hét szűk esztendőnek vége.
Amióta átnyergelt a BDSM-re, könnyebb lett az élet.

Persze nem rögtön. Meg kellett ismerniük. Tovább kellett adniuk a nevét. És azt, hogy vele a kiszolgálás tényleg minőségi és biztonságos, bármelyik oldalon is játszik.

Mióta is csinálja a BDSM-et? Három éve nemsoká. Csinos ez a lakás. Nem nagy, de neki épp elég. És a vendégeinek is tetszeni szokott.
Amióta átnyergelt a BDSM-re, könnyebb lett az élet.

A mai vajon milyen perverz lesz? Olyan, aki szigorú tanár nénit akar? Vagy olyan, aki egy neveletlen, szemtelen fruskát? Volt már sok minden. Még szadista smasszer is.
Megnézte az előjegyzési naptárát, megunta a találgatást. Igen, ma a pelenkás ‘baba’ jön. Aranyos pofa a több, mint ötven évével, kopasz fejű óriáscsecsemő.

Lapozott egyet. És holnap? Ó, a kedvenc hobbi CD-je. Nem tudja miért, de kedveli őket. Szereti őket öltöztetni, kifesteni, dicsérni, hogy milyen csinosak és nőiesek. Élvezi az arcukon az örömet, amit a szavai okoznak. Amit velük leginkább tesz, azt magában csak rongyászásnak szokta nevezni.

Az elején lett volna hozzájuk egy kérdése. De már tudja, hogy soha nem fogja egyiktől sem megkérdezni. Elrontaná a kedvüket. Nem akarja letörölni a boldog mosolyt az arcukról. És persze senki nem ellensége a saját zsebének. Még pár év és úgyis abba akarja hagyni.

Talán majd akkor. Ha egyszer összesodorja valamelyikkel a szél, felteszi a kérdést:
Mondd már meg nekem, hogy mit élvezel te a női ruhákban.

HáromIdő

Nincs múlt, nincs jövő, csak a jelen létezik.
Az a másodperc, ahogy a falon az óra mutatója elkattanja az épp aktuális pillanatot.
Csak az létezik.
A most.
Az összes többi másodperc már a múlt vagy még a jövő.
A múlt mögöttünk szalad, a jövő titkait még nem tudjuk.
Katt.

Fekete ködben

Még emlékszem az éjszakai fekete ködre.
Betakart és szörnyalakok
nyújtották felém csontkezüket.
Nyakamat szorították, vállamnál fogva
a földbe nyomtak.
Majd mázsás köveket pakoltak
a lelkemre.
Hogy ne tudjak szabadulni.

Reggelenként, ébredés után sorbarakom a köveket az ágyam mellett.
Már gondolkoztam, hogy kidobom. De mi lenne akkor a szörnyekkel?