Akarja …

Akarja újra maga körül érezni azt a meg nem nevezhető, el nem magyarázható meleg burkot, ami körülveszi, mint egy puha, bundás takaró és meleget sugároz bele. Olyan intenzitással, hogy még a légzése is változik, lassul és egyre mélyül, míg a végén már szinte szabályos jógalégzéssé válik, a tüdő teljes területét átlégzi. És megtelik oxigénnel. A teste meleggel. A lelke energiával. Mindene mindennel.

Akarja.

A mindened leszek. Én is a tiéd, aranyom … Itt minden kölcsönös, ezt sose feledd el.

Nem hagyja, hogy ne kölcsönös legyen.
Akarja.

És most feláll. Kimegy elszívni egy cigarettát.
Dolog van, hahó. Ne lazsálj.
Indulunk.

Akarja.