Az alábbi pár sor egy blogbejegyzés, amit pixie-n irtam pár napja. Tulajdonképpen ott a bemutatkozásom részeként is szerepelhetne. De azért áthoztam ide is.

Eljutottam odáig a gyógyulási folyamatomban, hogy a szivem már szabad, elmém, lelkem újra nyitva áll.

Valahogy úgy lehet ezt hétköznapi módon megfogalmazni, hogy nem fogom magam elásni az expasim (Uram? ebben is vannak már kételyeim …) mellett megélt kudarcok miatt.

Ha azt tenném, akkor csak az ő malmára hajtanám továbbra is a vizet. Azt meg sokkal tovább tettem, mint szabad lett volna. Cirka másfél évvel 🙂

Gyógyulás … nyitás. Oly sok lehetőség adódna mostanában. Mindkét irányban. Vajon melyiket használjam ki? Nem igazán tudok még dönteni.

Mert várok. Még egy ideig … Ostobaság amúgy. „Arra” feleslegesen várok …