keresek? nem. hanem várok, hogy találjak. nem ugyanaz.
a keresés sebes, a találás nyugodt.

régen alig volt időm. mindig volt valami, amit meg kellett tenni. sok mindent. az a bizonyos minőségi idő – de utálom ezt a kifejezést -, amit magamra fordíthattam. úgy kellett percekből összelopkodni egy napban. innen is egy kicsit lecsippenteni, onnan is. annyi mindent megcsináltam, hogy szinte rohant velem az élet.

most még a napok is hosszabbak. az alvás nem időpocsékolás többé, hanem élvezet. az ébrenlét is. minden percét érzem, külön-külön, ha akarom. minden perc értékét kiélvezhetem.

megváltozott az idő múlása. mindenre van időm, amire csak akarom. nem függök az órától. most már ő függ tőlem. mert rajtam múlik, hogy engedem-e működni. vagy kiveszem belőle az elemet. nincs csörgés. és nincs rettegés a csörgéstől, hogy már megint menni kell.

régen zaklatott vízesés volt az élet. most nyugodtan hömpölygő folyó.
keresek? nem. várom, hogy találjak. időm már végtelen. és a várakozás minden percét ki tudom tölteni valami érdekessel. és élvezem.
már minden időm minőségi. az enyém.

a pók megszövi a hálóját és vár. nem szaladgál összevissza. de a hálónak minőséginek kell lennie.