Éreztem én … Már reggel. Ahogy telt az idő, úgy szaporodtak a lábaim. És mind bal. És mind azzal keltem, mint kiderült. Na mindegy.

Oh WTF!

„Szerinted elképzelhető egy 1911-ben született mamáról, hogy egyszer csak egy észkombájn lesz belőle, olyan, hogy Fischert verné sakkban? Ne bohóckodjunk már.”

Oh WTF!

„Na, egy olyannal, akinek a snowballozás normál kamaszkori fantázia, azzal én se kúrni, se vitatkozni nem szeretnék!”

Oh WTF!

„- Mama, hol vagyunk?
– Az ágyban.

Na jó, akkor fájront …”

Oh WTF!

Most épp gazdaságpolitikát hallgatok. Érinti a kinai látogatást, az angol és magyar gazdaságot. És kritikaként többször is elhangzik a falhoz vert lófasz kifejezés. Amit múltkorában egy Kis Pistás videóban hallottunk. Közben középhalkan üvölt a Limbo Rock.

– Megvan a zenéd! És a cime is.
– Várj csak … valami limbo-izé.
– És ez nem jutott eszedbe fél évig? -wehe

Oh WTF! -fet