Én már öleltem. Kétszer életemben.

Először egy majdnem kiszáradt, hatalmas fát a Mátra környékén. Még abban a majdnem halott fában is éreztem az Élet lüktetését, a felvett napsugár melegét …

Aztán azt a fát öleltem meg, ami az ablakom előtt állt, búcsúzóul. Az ölelésemben benne volt harminc év szerelme. Aznap este elköltöztem onnan. A fát pár hét múlva kivágták. Örülök, hogy elköszöntem tőle.

Néha Ti is öleljetek meg egy fát. Jót tesz az az embernek.