Ölő üveg

Azt adta, amit mindegyik a legjobban szeretett volna kapni.

Törődés. Ami magába foglalja a gondoskodást, minden szükségletről, legyen az étel, ital, szaporodás vagy szórakozás.

Mindnek megadta, amire vágyott.

Nagy teret kaptak. Repülhettek szabadon. Szinte szabadon. Épített egy nagy, üvegfalú kalitkát. Ott helyezte el minden tagját a gyűjteménynek. Berendezte, fák, növények, csobogó patak, illatozó virágok, minden szép és jó, amire a gyűjtemény valaha is vágyhatott.
Napjában többször is bement hozzájuk. Mind szerették őt. Szép sorban a kezére szálltak, csillogó szemük megbabonázva meredt rá, mint valami istenre.

Óvatosan megérintette őket, olyan volt, mint egy simogatás. És a törödés miatt arra is vigyázott, hogy a szárnyukon lévő hímpor érintetlen maradjon.

Ha egy átment a szivárványon, nemsoká hozott egy újat. A gyűjtemény fontos. Nem hiányozhat egy darab sem.

Amíg éltek, boldogan repültek. Hisz övék volt a gazda törődése.
Egyik sem észlelte, hogy nem mások, mint rabok.

A gazda örült. Megmutatta, hogy így is lehet lepkéket gyűjteni. Nem kell hozzá ölő üveg, parafa és gombostű. Ő sem észlelte, hogy lepkéi nem mások, mint rabok. Ha egyszer kézbe vette őket és bevitte óvatosan a hatalmas üveg ketrecbe, abban a percben minden esélyt elvesztettek egy más életre.

Így is lehet lepkéket gyűjteni. Nem kell hozzá ölő üveg.

---

Az utolsó cseppig

szub űr

Nem a sub space, amit a lexikonok használnak. Hanem egy tartós állapot, amiben lebegsz, annyit tudsz vagy annyit érzel, hogy szub vagy és mindent ennek rendelsz alá.

Eltarthat hetekig, hónapokig, talán van, hogy évekig is.

A szemed előtt más sem lebeg, mint a szubságod adta öröm, vagy amit annak képzelsz, vagy annak szeretnél képzelni. Mivel élvezetes benne a lebegés, legalábbis az elején, nagyon jó azt hinni, hogy ez egy jó hely, itt boldog vagy, és a helyeden vagy.

Telik az idő. Elvesztesz néhány dolgot az életedből. Pár barát először, akik nem értenek, nem értik, hogy mi van veled. Magadban sajnálod őket, hogy nincs módjuk megérezni ezt a mérhetetlen boldogságot, amiben lebegsz, fölötte a hétköznapoknak, hisz a szub űrben mindennap vasárnap. A magafeledkező boldogság napja.

Aztán veszik pár többi barát. Lassan megy utánuk néhány családtag is. Velük már kicsit érthetetlen vagy, miért nem fogadják el, hogy te milyen boldog vagy? Milrt néznek úgy rád, mintha nem is te lennél? Irigyek? Talán nem. Maximum csak nem értenek meg téged. Picit fáj, de gyorsan kisöpröd magadból a fájdalmat, hisz annak ilyenért nincs helye benned. Hisz a Gazda is megmondta, hogy ez csak kettőtök helye a világban, ne is várd, hogy más oda beférjen, de még azt sem, hogy megértsenek titeket. Micsoda boldogság. Kettesben a Gazdával. Nem kell senki más.

Fogod a kezedben a boldogságod, mintha egy amulett, egy marokkő lenne. Erőt ad a fogása.

Egy reggel kinyitod a szemed és nincs a kő. Eltűnt. Még morzsái sem maradtak. Ott állsz üres kézzel, a szub űr egyre levegőtlenebbé válik. Mitől?

A Gazda mosolyogva elszívja tőled a levegőt, az utolsó cseppig.

---

2018. augusztus 11. 16:53
rekreáció

Éva és Ádám húsz éve házasok. A házasságuk tökéletes, nem ők állítják, hanem mindenki a környezetükben. Teljes egyetértés, soha egy komolyabb veszekedés, de béke és szeretet jellemzi őket. Középosztálybeli középkorúak. Külsőleg teljesen átlagos emberek, Ádám a kis pocakjával, Éva a szarkalábas szemeivel. A fiuk most érettségizik.

Néha egy-egy ismerős még megkérdezi őket, hogy csinálták, hogy ilyen boldogak tudtak maradni. Olyankor mosolyogva egymásra néznek és csak annyit mondanak, rekreáció. De hogy ez mit takar, azt senkinek nem árulják el.

Nem volt ez a házasság mindig ilyen idilli. Tíz éve ők is olyan mindennapos válságokban kínlódtak, mint szinte bárki más. A sok munka, a háztartás, idősödő szülők, gyereknevelés, iskoláztatás az ő boldogságukat is kikezdte. Már a váláson is gondolkoztak, amikor minden betetőzéséül a szexuális életük is megromlott. Egyre inkább a kötelesség felé tolódott, nem az öröm forrása volt.

Éva partnerkapcsolati tanácsadóként dolgozott. És kellőképp el volt keseredve, hogy szinte mindenkinek tud hasznos tanácsot adni, csak a saját életükkel nem tud mit kezdeni.

És ekkor jött az ötlet. Pár napig töprengett rajta, majd elmondta Ádámnak. A férfi először megdöbbent, aztán dühös lett. De amikor lecsillapodott, rájött, hogy a felesége tényleg egy nagyon jó szakember. És igent mondott az ötletre.

Elkülönítettek egy rekreációs kasszát. Ebből a pénzből, amibe mindketten azonos mennyiségű pénzt tettek bele minden hónapban, nagyon rövid idő alatt helyreállították a házasságuk stabilitását.

Hogy mit értettek ők rekreáció alatt? Minden héten mindkettő kereshetett egy szexuális szolgáltatót, akivel kiélhette az újdonságok, esetleges apró perverziók élvezetét. Felvilágosult és szabadon gondolkodók révén a féltékenység szóba sem került. Hisz ez nem más, mint egy terápia. Pénzért szex, tiszta üzlet, érzelmek nem kellenek bele. Nem szól másról, mint a kielégülésről.

Tiszta üzlet.

Tíz éve működik. Ádám – aki a család gazdasági ügyeit kézben tartja – most azon gondolkozik, hogy bőviteni kellene a vállalkozást, rekreációs tanácsadás néven. A fiuk jövőre egyetemre megy, szeretnék neki megadni a legjobb lehetőséget.

---

2018. augusztus 11.
anyám, te szerencsétlen

az analitikusa azt mondta egyszer, hogy próbáljon az addig elfojtott vágyaival kezdeni valamit. illetve nem mondta, ő leginkább csak hallgatja és okosan néz. ezt ő mondta ki saját maga. de a másik szemében valami igenlést látott

———-

anyám, te szerencsétlen, jól elbasztad a fiadat – gondolta magában. volt ugyan apám, de … te voltál a főnök mindig. te mondtad meg, hogy mi legyen és hogy legyen. az apám meg csak bólogathatott: igen, drágám

meghatároztad az egész életemet. megtervezted. még azt is, milyen egyetemre menjek. jó lesz az nekem, megbecsült szakma, jól fogok keresni és persze a nőknél is kapós leszek miatta

egyetlenegyszer próbáltam neked ellentmondani. egy napodba került, hogy bebizonyítsd, miért ostobaság az én vágyam. azt az egy álmot is elvetted tőlem, anyám

nem gyűlölöm a nőket. sokan hiszik rólam. én téged gyűlöllek. legszivesebben minden dühömet kitölteném rajtad, ami ebben a hiábavaló életben felgyülemlett bennem

———

este a virággal találkozott. virágnak nevezte magában, néha úgy is szólitotta. a lány örült. mert azt hitte, hogy a szépsége, a kecsessége miatt adta neki ezt a nevet

kis bolond. olyannak látta, mint egy kibomlott virágot, ami minden méhet, darazsat beenged az öblébe .. egy promiszkuus ribanc, aki a legtöbb férfinak szétteszi a lábát. ez is egy ringyó, mint a többi, a legtöbb …

ha nem tudná megbaszni az ilyeneket, akkor legszivesebb ütne, ököllel, az arcukba. de nincs erre szükség. a sárm, a csábító tekintet, a pénz .. igen, az is fontos nekik … és a dominanciája őrjítő vegyületként hat. ragadnak rá. főleg az ilyenek.

dominancia. oly könnyű játszani. elég csak, ha az anyjára gondol, hogy ő hogy viselkedett … és a mezők virágjai már látják is benne azt a dominánst, akinek nem lehet ellenállni …

———

minden második este más .. hol egy virág, hol egy tündér, hogy egy édes kiscica …. és egy-egy jó baszás.

a közti estéken meg ő a jó férj, a tisztes családapa. a felesége kicsit olyan, mint az anyja … könnyebb neki azt mondani, hogy igen, drágám, mint azt, hogy fogja már be a pofáját, mert elege van az okoskodásából. évek óta ha megmondaná … de sokszor eljátszott magában a gondolattal … soha nem fogja, mert akkor repülne minden, ház, közös vagyon, család, gyerekek. azt meg nem akarja. a házasság betonba van öntve …

kötelességből néha a feleségét is megkúrja, de persze nem úgy, mint a tárt kelyhű virágokat, ott nincs durvaság, nincs pofon, nincs seggbebaszás … csak olyan szolídan, ahogy a korához illik ….nincs torokra nyomott fasz sem. pedig azt úgy szereti. a virágok fuldokolnak tőle, taknyuk, nyáluk összefolyik, de csinálják hősiesen … mintha ez valami dicsőséges dolog lenne a részükről. francot. nem veszik észre, hogy nem tesz mást, csak kihasználja őket.

———-

anyám .. csak egyszer lenne módom neked elmondani, hogy tönkretettél. egy darab fekáliát csináltál belőlem. épp úgy, mint az apámból. nulla önbecsüléssel. külsőleg férfinak látszom, a faszom is megvan, de a lelkemet már rég kiherélted

csak egyetlen egyszer …

nincs mód. semmi. mert mire ezekre rájöttem, már eltemettelek

ha kiásnám a sírod és szétdobálnám a csontjaid … én már akkor sem lennék igazi férfi

---

Csóró én …

Megtalálta, amit szinte napra pontosan tíz éve írt. Az első fikciót. A címére már nem emlékezett. Vajon mi is lehetett a címe? Hát az, hogy Álom …

Emlékszik, mikor írta. Beletette minden érzelmét, a sóvárgó vágyat, hogy végre az urában lévő szadista dom kilépjen a fénybe és tegye a dolgát. Ahogy azt kell. Mindig vágyott rá, hogy az ura valami eszközzel büntetésül, kikötött kézzel .. elfenekelje. Üsse. Bárhol. Ahol ő jónak látja. És szükségesnek. Ne kicsiket üssön, hanem inkább nagyokat. Vágyott is a fájdalomra, és a párhuzamosan jövő élvezetre … fene a mazochista fejét … de azt is ki akarta próbálni, hogy mennyit bír. Tesztelni akarta saját magát. Hogy el tudja-e viselni az ura kedvéért, az ura örömére.

Hát a vágya, úgy ahogy szerette volna, soha nem valósult meg. Semmi eszköz, csak a kéz, ami rávág a seggére. Persze az is tud fájni, nem is kicsit. De ő kiváncsi volt .. oly sok mindent ki szeretett volna próbálni … és oly kevés jött össze.

Aztán később már nem szerette azt az írást. Bugyutának, primitívnek tartotta. El is dugta a virtuális sifonér mélyére …

Most valamiért elővette és újraolvasta. Hmm … nem is olyan rossz ez. Benne van a kezdő szub vágya, hogy büntessék meg végre. Most már sajnálja azt a tíz év előtti naív, butuska nőt. Sajnálja, mert nem kapta meg soha az imádott embertől, amit teljes szivéből akart … Talán, ha megkapja, akkor minden máshogy alakult volna … akkor igazi szub lehetett volna. Talán akkor ma is szub lenne. És nem fulladna minden írása a szatíra és a groteszk tengerébe … 

Így csak egy egyszerű bottom maradt. Egy nagypofájú mazochista.

Mindörökre. Soha nem lesz már szub belőle.

Csóró én …

—————–

Álom …

Hetek óta vágyok-várok valamire. Ami álmaimban is egyre többször elöjön. Erotikus álmok ezek, mert utána mindig felizgultan és kielégületlenül ébredek fel.. De olyan nehéz ezekröl irni…

Arra vágyom, hogy fizikailag is büntetésben legyen részem a Te kezed által. Kivánom. nagyon kivánom…

Csak egy álom a sok közül:

Este van vagy késö délután? Vagy akár kora reggel. Kb mindegy. Jössz és szigoru tekintettel mondod, hogy nem jól csináltam valamit és ezért most büntetést fogok kapni.

Félek is, meg nem is. De inkább félek (olyan jó ilyen helyzetben félni…. olyan izgató….a rettegés gyönyöre?… másnak nem lehet nevezni) Megparancsolod, hogy feküdjek le az ágyra… Hasra fektetsz. és lehuzod rólam a bugyit. A popsim meztelen, érzem rajta a szobalevegö hüvösét…. Várok. Te nem sieted el a dolgot. Tudod, hogy ha várakoztatsz, még nagyobb lesz bennem a félelem és az izgalom is…

Hallom, hogy teszel-veszel a szobában. Bekapcsolod a számitógépet is, valami zenét keresel rajta.. Eszembe jut, hogy egyszer mondtad, hogy ha Te el akarod verni a fenekem, nem lesz olyan hangos zene, amit tul ne kiabálnék majd…ez is bevillan most a gondolatomba és fokozódik a szorongás….

Aztán keresel valamit, hallom a motozásból. Kimégy a konyhába is… ahogy bejössz, óvatosan oldalra nézek, fél szemmel….és látom, hogy egy fakanál van a kezedben (a rossz gyereket szokták fakanállal megbüntetni,ugye??)

Atyavilág… azzal fogod elverni a fenekem?? Sose kaptam ütést fakanállal, nem tudom, hogy nagyon fog fájni, vagy elviselhetö lesz…

Mellém lépsz és elöveszel egy kötelet és megfogod a két csuklóm. és összekötöd a fejem felett..(tényleg kezdek félni!) Eddig nem mondtál semmit, csak csendesen jöttél-mentél. Most megszólalsz. és elmondod, hogy utóbbi idöben nagyon engedetlen és fegyelmezetlen voltam és ezt már nem uszhatom meg valódi büntetés nélkül (szerintem arra gondolsz, hogy nálam mindig „áll valaki az ajtó mögött”… de bármi lehet az indok) Közlöd, hogy elsönek 10-et fogsz ütni a fenekemre.(Láttam, hogy azt a lapát-szerü fakanalat hoztad be, amivel az omlettet szoktad csinálni). Kicsit hangosabbra veszed a zenét(nem nagyon, mert egyedül vagyunk…csak a szomszédok kedvéért, mert vékonyak a falak).

Aztán odaérteted a popsimhoz a fakanalat, mintegy bemérve az ütések helyét. Érzem, hogy hüvös a fa. És azt is érzem, hogy igencsak kezdek felizgulni…

Aztán lecsap a fakanál. Elöször nem ütsz nagyot, nem is szisszenek fel. Pár gyenge ütés után azonban megelégeled a kiméletet és erösödik az ütés. Fáj. És csip. És legszivesebben odakapnám a kezem, hogy védjem, de nem tudom,mert össze van kötözve. A végén már nagyon eröset ütsz. Tényleg fáj… örülök, mikor vége lesz..

De nem örülhetek sokáig, mert közlöd kimérten, hogy ez csak az elsö adag volt. Már ugyis régen ki szeretnéd rajtam próbálni a nadrágszijadat, most megismerteted a popsimmal azt is, hogy tanuljak belöle…

És most már nem vársz, nem kimélsz, kiméletlenül ráhuzol a fenekemre vele. Jaj,nagyon fáj. Már ugyis fájt a popsim a fakanál után. De Te most nem kegyelmezel és a szijjal is legalább tizet ütsz a hátsómra…

Fáj. De a fájdalomba olyan erös izgalom vegyül, mint még tán soha…. nedves a puncim….

Aztám megforditasz és megparancsolod, hogy tegyem jól szét a lábamat, hogy kinyiljon az ölem. És ujra a kezedben a fakanál, csak most a keskenyebb végével ütsz…igen, oda, a puncimra….már nem is tudom, hogy fájdalmat érzek vagy gyönyört, vagy mindkettöt…..

Aztán egyszer csak abbamarad… fölém állsz és a számhoz teszed a himvesszödet és azt akarod, hogy ugy szopjam, ahogy Te szereted, tövig bekapva (imádod a torkomra nyomni, tudom, látszik az arcodon, mikor szeretkezünk!!)

Én a számmal, a nyelvemmel kényeztetem a farkad, érzem, hogy kökemény és mindjárt orgazmusod lesz. És már érzem is a sperma izét a nyelvemen…. imádom az izedet, Uram….

És folyik a könnyem, hogy örömet okozhattam Neked…

2008. 08. 09

———–

Ne sírj, Varnyu. Örülj annak, ami van. És ne járjon az agyad azon, hogy mi lett volna. Az önsajnálat undorító. És nem visz sehova.

https: //www.youtube.com/watch?v=LQiOA7euaYA

Talking Heads – Road to Nowhere (Official Video)

---

szűkre szabva

és feladja a gőgös rosszindulatra

a jóindulat hófehér ruháját

és mondja, én csak jót akartam

de nem érzi, hogy a fehér ruha szűk

szabadon hagyja a hátát, a vállát

s végül lecsúszik a földre

és ő ottmarad, mint pőre

bűnös, kezét maga elé kapja

nem létező szemérmét takargatja

(Varnyu – 2018. 08.22.)

---

Amikor elfogynak a vágyak

NN, neme, kora lényegtelen, érdekes vágyakat fedezett fel magában. Kezébe vette hát a könyveket és olvasni kezdett róluk. A tudományos munkákból tisztázódott előtte, hogy ő leginkább egy perverz fétisiszta, hol domináns, hogy alárendelt, olyan vágyakkal, hogy hinnye.

Segítségül hívva a szakirodalmat, ami modern szemléletű volt, NN szerencséjére, vett egy füzetet és összeírta mindazt a vágyat, amit meg szeretne élni, ki szeretne próbálni. Tisztességesen hosszú lista kerekedett belőle.

Ezután beregisztrált egy speciális partnerkeresőre. Gondot fordított az adatlap minél pontosabb kitöltésére. Majd kezdett keresni. Várhatott is volna, de úgy gondolta, mégis gyorsabb, ha nekikezd.

Kidolgozott egy keresési szisztémát. Csoportosította a vágyait, hasonlót a hasonlóval, és mindig egy-egy csoport mentén keresett. Hamarosan siker koronázta buzgó törekvését. A különböző vágyak megéléséhez sorra találta a jobbnál jobb partnereket.

Egy napon, ahogy továbblapozott volna a vágyak füzetében, megdöbbenve észlelte, hogy a következő oldal már üres. Egy percre jóleső érzés öntötte el. Szerencsésnek tarthatja magát, hogy minden vágyát, pedig volt rengeteg, meg tudta élni.

Az egy perc boldogság után megrettent.

Hisz a következő lap már üres. Hogy lesz tovább?

Elfogytak a vágyak …………

__________________

Szegény NN, miután a bakancslista elfogytával elvesztette minden értelmes motivációját, éjszakánként a fényárban úszó városban csavargott, tétova tekintettel, riadt arccal.

Néha valaki megszánta és megkérdezte, segíthet-e valamiben.

Igen, – mondta NN sóvár szemmel – nem tudja, hová lettek a vágyaim?