Olyan szomorú blogot olvastam most …. Publikus. De nem akarom ide linkelni …

Egy sub irta. Olyasmikről szól, hogy mi marad egy subnak, ha mindent megtesz, mindenben engedelmeskedik, és már nincsenek saját vágyai.

Nekem ez most szomorúnak tűnt. Pedig lehet, hogy nem is annak szánta ….

Fáj a cicim. És a puncim … utána hidegvizes szivaccsal borogattam. És közben azt mondta, amikor már nagyon könyörögtem a fájdalom miatt, hogy nehogy már egy kurva mondja meg, hogy mit csináljon vele.

Megmondaná valaki, hogy mi a frászt élvezek én ebben??? Mert élvezem. De eddig még nem született olyan férfi, aki ilyeneket mondhatott volna nekem, vagy tehetett volna velem, nemhogy élveztem volna…. Sőt… asszem, beleállitottam volna már ez elején a nagykést 😈 .

Ja, nehogy azt gondolja valaki, hogy mindezek nekem ellenemre vannak! Mert egyáltalán nem igy van. Kifejezetten élvezem. És mindig tudja, hogy meddig mehet el. Nincs köztünk megállapodás semmi menekülő szóról, de ha érezném, hogy olyat tesz, ami tényleg rossz vagy tényleg veszélyes, akkor abban a pillanatban csak a hanglejtésem tudatos változtatásával tudnám ezt jelezni Neki. De sose lépi túl az épp aktuális határaimat. Bár közben sokszor azt hiszem 😉