Elözmények: regisztrált ma a Blogolon egy ember Sérülések néven, aki pszichológusnak mondja magát és aki a blogjában rögtön arra biztatta az embereket, hogy ott, neki mondják el a bajaikat, ne saját blogot irjanak, mert a saját blogba olyanok is hozzászólnak, akik nem hozzáértöek és esetleg a beszólásukkal és a nem-szakmai ötleteikkel kárt okoznak a blogolónak. Na, ezekröl jutott egy-két dolog eszembe …

Karinthy Frigyes: Elöszó

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Próbáltam súgni szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom,
De mindig megrekedt a féluton.

Az egyik forró és piros lett tôle,
Ö is sugni akart: csók lett belôle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ö égö csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy öt higyjem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kinoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bün és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él.

Mindenkinek rokona, ismerôse,
Mindenkinek utódja, ôse.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.

Elmondanám az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgöt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsöjére, kérlek,

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhirt, jó hirt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

(1926)

(MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR)

Na hát kb. ezért irok én blogot. Magam. Egyedül. Mert igy is közösségépitö szerepe van. Mert véleményt füznek az irásaimhoz, az esetek igen nagy százalékában csak jó szót kapok. Ha rosszkedvem van, kiirom magamból, és biztos lehetek benne, hogy pár órán belül akad jó néhány ember, aki segitséget ajál, ha máshogy nem, egy virtuális ölelés formájában. És ez nekem jó. Én akarom kapni ezeket a virtuális öleléseket. Nem akarom odaadni másnak. Mert nekem van rájuk szükségem. Nem akarom a búmat, bajomat más blog rendelkezésére bocsátani, hogy ott majd valaki – egy ember, a blog szerzöje – okos dolgokat mondjon nekem. Mert lehet, hogy azt mondana. Nem kétlem. De én igy – hogy saját blogot irok – sokkal több embertöl kapok visszajelzést, mintha egy pszihológusnak irkálnám le a bajaimat. Ha úgy itélem meg, hogy majd olyasféle segitségre lesz szükségem, akkor keresek itt a városban egyet, egy húsvér embert, akinek a szemébe tudok nézni, mielött rábizom a lelkemet. Mert lehet, hogy nem lesz szimpatikus. És akkor nincs értelme. Mert úgy nem fog a segitöszándéka müködni. És én meg nem fizetek olyan szakembernek, akiben nem bizom meg. Mert a pszihológusok sem ingyen dolgoznak ám. Nekik is pénzbe kerül a kenyér a boltban. És az ö képzésük is pénzbe került. Talán saját maguknak is. Épp ezért nem adhatják ingyen, a net anonim keretei között. Mert igy hiteltelen. Legalábbis számomra. Itt nálunk – nemrég kérdeztem meg – egy pszihológus 5000 Ft-os óradijjal dolgozik. Kérnie kell pénzt, mert abból él meg. Az a jövedelme.

Mi a jövedelme annak, aki ezt a neten, egy blogban ingyen ajálja fel???? Valaki megválaszolhatná ezt nekem … Ennyire ráér??