ezt irtam a skype-ba:

asszem, tényleg elköszönök, Mókuska : ) feljövök és mindig a nagy üresség. sokat gondolkoztam mostanában. 6 évig vezetett egymás mellett az Utunk, de arra soha nem volt garancia, hogy mindig igy lesz. tudtam, vagy inkább éreztem, hogy egyszer ez is eljön. az Útjaink eltávolodtak egymástól. már nem látlak és nem hallom a hangod, és ezt most nem csak a skype-ra értettem : ) főleg nem arra. köszönöm Neked Lincsit. nagyon sokat tanultam. azt is, h el tudjalak engedni : ) vigyázz Magadra, Mókuska : ) örültem ezeknek az éveknek : ) puxx

ez mind igy igaz. de néha szabad sirni. mint például most is