A parafíliákról

A parafília olyan állapot, amelyben a személy szexuális vágya és kielégülése olyan fantáziákban és azok megvalósulásában nyilvánul meg, amelyek az átlagtól eltéröek, szokatlanok vagy extrémek. A parafília kötödhet egy bizonyos tárgyhoz (gyerek, állat, ruhanemü) vagy egy bizonyos cselekvéshez (fájdalom okozása, mutogatás), s ezek rendszerint igen specifikusak és változatlanok. A legtöbb parafília jóval gyakrabban jelentkezik férfiak, mint nök körében.

Valójában a parafília nem más, mint egy tárgyhoz vagy viselkedési mintához való olyan mértékü vonzódás, ragaszkodás, ami idövel függéssé alakul át, és a kielégülés feltétele lesz a tárgy jelenléte vagy a viselkedés megvalósítása. Ezek rendszerint az emocionális kötödést, a szerelmet is befolyásoló klinikai szindrómák. Ebbe a körbe többek között olyan viselkedések tartoznak, amiket a társadalom határozott ellenszenvvel néz vagy abnormálisnak talál. A leggyakoribbak ezek között a pedofília, azaz a gyerekekkel való szexuális aktus, az exhibicionizmus, azaz a nemi szervek idegeneknek történö mutogatása, a voyeurizmus, azaz a kukkolás, idegenek intim szituációkban való megfigyelése vagy a frottörizmus, mikor valaki idegenekhez dörzsöli magát vagy fogdossa öket.

A parafíliák közé tartozik a nekrofília, amikor valaki abban leli meg a szexuális kielégülést, ha holttestekkel kéjeleg, de van, akiknek az amputált testü emberek jelentik a szexuális izgalom egyetlen forrását (akrotomofília). Ismert az állatokkal való közösülés, vagyis a szodómia, az ürülék által okozott testi gyönyör, a koprofília (angolul coprophilia vagy fecophilia), de számtalan olyan perverziót is számon tartunk, amelyek akár egy-egy szubkultúrában elterjedtek lehetnek, ilyen például a szadomazochizmus.

Mitöl lesz valaki perverz?

A parafíliák, más megnevezéssel perverziók, devianciák vagy szexuális magatartászavarok csoportja és azok megítélése az emberiség története során folyton változott, és bizonyára még változni is fog. Egy részük ma is büncselekmény (a viktoriánus korban még a homoszexualitás és az orális szex is annak minösült), más részük pedig inkább az adott személynek okoz(hat) problémákat. Nem csak az országok eltérö jogi szabályozásai osztják meg a kérdést a parafíliákat illetöen, de a szakemberek, pszichológusok sem mindig értenek egyet bizonyos kérdésekben, nem mindenki tekinti ezeket betegségeknek, de abban általában véve egyetértés mutatkozik, hogy az esetek többségében személyiségfejlödési zavarok állnak a parafíliák kialakulásának hátterében.

A szélsöséges perverziók könnyebb megértése érdekében gondoljunk bele, hány olyan szexuális szokással bírunk mi magunk vagy ismeröseink is, amelyek bizonyos esetekben akár parafíliák is lehetnek. Ha valakit beindít a szex közben a csúnya beszéd, a káromkodás, még nem jelent problémát, de ha valaki számára ez az egyetlen út, amin keresztül szexuális izgalmat tud megélni, már gond. Hasonlóképp a szadomazo játékok ártatlan kivitelezése a szexuális élet színesítését szolgálja, de az attól való függöség már rabságban tartja az embert. Folytathatnánk a sort a kukkolókkal, a fétisekkel, a mazochizmussal vagy akár a pedofíliával is, ha figyelembe vesszük, hány férfi esetében leshetünk el lopott pillantásokat egy-egy megkérdöjelezhetö korú lánnyal kapcsolatban – ami persze nem jelenti azt, hogy az illetö bármit is tenne esetlegesen felmerülö fantáziái megvalósításának érdekében.

Hogy az ártatlan szokások vagy játékok mégis mitöl és hogyan csapnak át parafíliába, valójában tisztázatlan, azaz nincs általános magyarázat. Egyes pszichoanalitikusok szerint egy perverzióval rendelkezö személy valójában egy korábbi életszakaszban valamilyen okból szexuális kielégülést kiváltó tárgyhoz való kapcsolatot vagy viselkedést ismétel. Viselkedéskutatók azt sugallják, a parafíliák megjelenése egyfajta kondicionálás eredménye. Nem szexuális töltetü tárgyak vagy viselkedések idövel szexuális tartalmat nyerhetnek, ha ismételten olyan kontextusban jelennek meg, amely szexuális örömöt vált ki a személyböl. Egyes esetekben olyan viselkedések, amelyek izgalmi szintet emelnek, mint például a kukkolás, a mutogatás eljuthatnak arra a pontra, hogy az illetö ragaszkodni kezd ezen ingerekhez.

Egyes vélemények szerint, ha egy gyerek szemtanúja vagy áldozata lesz valamilyen nem megfelelö szexuális viselkedési formának, idövel megtanulja utánozni azt, és késöbb viselkedésének részévé válik, ott megerösítést kap. A kompenzációs modell szerint ezek a személyek megfosztatnak a normál szexuális kapcsolatoktól, és a társadalom számára kevésbé elfogadható formákon keresztül keresnek kielégülést. A pszichológiai modell a hormonok, a viselkedés és a központi idegrendszer között kapcsolatból indul ki, különösen az agresszív szerepeket és a férfi nemi hormonok szerepét vizsgálva.

Szexuális jogok

A parafíliák nem minden esetben szorulnak kezelésre, de olyan esetekben, ahol a cselekvés törvénybe ütközö, az is könnyen elöfordul, hogy az illetö hamarabb kerül a büntetés-végrehajtási intézetek valamelyikébe, mint egy szakember értö kezei közé. A parafíliák megítélése a társadalom szexualitáshoz füzödö viszonya miatt is folyamatosan mozgásban vannak, és megítélésük több szinten értelmezhetö. A szexuális szabadságjogok, amiket a W.H.O. is deklarált, kimondják többek között, hogy: „a szexuális szabadság joga lehetövé teszi az egyén teljes szexuális potenciáljának kifejezödését, azonban minidig és minden helyzetben kizárja a szexuális kényszer, kihasználás és visszaélés minden formáját”. Mindent szabad tehát, ami két ember közös megegyezésén alapul, és minden tilos, amiben valamelyik fél nem önként vesz részt.

Fenntartással kell kezelnünk azonban mindent, ami a szexualitást és a helyes szexuális viselkedést hivatott kimondani, hisz ugyanúgy, ahogy egyes vallási iránymutatások, teologikus fogalmak nem lehetnek egyetemes érvényüek, úgy a vallási doktrínákat követök számára sem lehet elfogadható a tudomány vagy a társadalompolitika, esetleg a szexuálpszichológia, szexuálszociológia iránymutatása. A fenti iránymutatás bár nem rossz, semmiképpen nem tehetö egyetemes érvényü és kötelezö elvvé.

A jog hozzáállása

Azon parafíliák, amelyek más ember önkéntelen részvételét feltételezik, általában törvénybe ütközö cselekedetek is egyben. Ilyen például a pedofília, a nemi eröszak és bizonyos értelemben a nekrofília is. Az elsö két esetben maga a Btk. is tartalmaz vonatkozó rendelkezéseket, és ezen esetekben külön (védöügyvéd általi, ügyészi jóváhagyású) kérésre elmeorvos vizsgálata befolyásolhatja az ítélet kimenetelét. Ha tehát elmeorvos bizonyítja, hogy az illetö kóros elmeállapotának következményeképp cselekedett úgy, ahogy, ez enyhítö körülmény lehet, és például kényszergyógykezelést vonhat maga után. A kérdés annyi, hogy az illetö tudatában volt-e tettének súlyával vagy sem. Az ilyen parafíliák mind más-más jogi szabályozást érintenek, pedofília esetében a jogsértés egyértelmü, míg a nekrofília nem ilyen egyértelmüséggel jogsértö, ez esetben a társadalmi, tehát morális megítélés igen erös, mivel súlyos tabukba ütközö tettröl van szó.

Terápia létezik, a tradicionális pszichoterápia,a hipnózis és viselkedésterápiák mind szerepelnek a kezelések között. Gyakran gyógyszereket hívnak segítségül, például antiandrogéneket, amelyek átmenetileg drasztikusan csökkentik a tesztoszteronszintet, így csökkentve magát a nemi vágyat is, és a páciensek mentesülnek egy idöre a parafíliától való függöség terhe alól is. A gyógyszeres kezelés a kognitív viselkedésterápiával kombinálva az esetek nagy részében hatásosnak bizonyul. Egyéb, hormonális gyógyszerek és antidepresszánsok is hatékony kiegészítöi lehetnek a kezeléseknek. A viselkedésterápia történhet például a nem kívánatos viselkedési minták valamilyen sokkhatással vagy fájdalommal való összekötésével. A kezelés végén igyekeznek a pácienst a helyes útra terelni, ekkor már nem büntetö, hanem jutalmazó terápiával.

Kezeld fenntartással!

A perverziók manapság meglehetösen nagy teret nyertek a médiában és a közbeszédben is, ám fontos, hogy ne lássunk bennük divatjelenségeket, ne tekintsünk követendö mintának semmi olyat, ami nem belölünk fakad, de az is fontos, hogy megismerkedjünk ezekkel a szokásokkal és függöségekkel, s fontos, hogy senki ne ítélkezhessen tudatlanul. Azon parafíliák, amelyek más embert nem érintenek, és megítélésükben, helyességükben maga a társadalom is bizonytalan, egészséges egyéni elbírálás alá kell, hogy essenek.

Meg kell adnunk magunknak a jogot és a szabadságot, hogy elfogadjuk saját vonzódásainkat, merjük öket kiélni, ám ezzel ne okozzunk kárt másoknak, és legyen merszünk szakemberhez fordulni, ha úgy érezzük, vonzódásunk már átvette a hatalmat felettünk, és szorongást, esetleg egyéb pszichés tüneteket idéz elö. Mindezek mellett meg kell vizsgálnunk objektíven azt is, hogy a szexuális többség által elvárt normális szexuális viselkedésnek mennyire feltétele az általuk deviánsnak tartott viselkedési minta, tehát kételkedni és felülvizsgálni mindenképpen lehet és kell is.

Fontos mindez azért is, mert a társadalom kritikája és a szexuális szokásokhoz való hozzáállás, mint említettük, változó rendszer, így ami ma még tilos, lehet, hogy idövel elfogadottá és legálissá válik. Gondoljunk csak a japánokra, akiknek az európaitól nagyban eltérö szexuális kultúrájának határozottan részei olyan szerepjátékok és nemek közötti felállások, amelyeket manapság Magyarországon a legtöbben elutasítanánk. És valóban, a parafíliák változó megítélésének egyik legfontosabb oka a férfi és nöi szerepek helyi értelmezése – a jogban vagy a társadalmi morálban.

[origo]