A győztesek …

Szeretem ezt a mondatot. De a gyakorlatban ez nem azt jelenti, hogy mindenáron, görcsösen, ésszerű határidő nélkül ragaszkodok járhatatlan utakhoz. Mert ez már nem értelmes küzdelem valami fontosért, hanem esztelen ostobaság lenne. Azt meg nem szeretem mostanában. Időpocsékolás. Ezen a járhatatlan úton már akkora hegy, kőomlás van – nevezzük bárminek -, amit sem elhordani, sem megkerülni nem érdemes. A legpozitivabb becslés szerinti várható eredmény sem érné meg a belefektetett energiát.

Az ember néha tévelyeg az előtte álló utak között. Választ egyet, próbálja. Majd rájön: ez se volt az én utam.

Ilyenkor új utat kell keresni. Értelmesebb és elérhetőbb célokkal.

Nem tudom, hogy mennyi van még hátra az életemből. Azt senki nem tudja. De az biztos: a hátralévő életem mindig ebben a pillanatban kezdődik.