Ostoba könnyek az éjszakában …
Bocsáss meg nekem, Drága.
Ma megint olyan hülye voltam, túlérzékeny, hisztis. És kibirhatatlan. És még a telehold se mentség rá.
Terhes ez az ostobaság, ahogy viselkedem néha. Magamnak is. Hát akkor még Neked milyen lehet 🙁
De ilyenkor tele vagyok bizonytalansággal, önmagamban. Nem hiszem, hogy érek annyit, hogy bárkinek is kellenék … Nyomorult önértékelési zavar, olyan elegem van már belőle …
Mint ahogy ilyenkor önmagamból is … Csak azt sajnálom, hogy ezt mind a Te nyakadba zúditom.
Ostoba vagyok. Nagyon … 🙁