Ösztön …
Most még jobb volt, mint először. Több dolgot érzékeltem (éreztem) meg belőle. Közben állandóan törölgettem az orrom, a szemem. A végén, amikor már nagyon kellett törölgetni, a macskám feljött az ölembe. És az arcomhoz simította az arcát …
Egy macska. Olyan mértékű ösztönös empátiával, ami nagyságrendekkel több, mint ezer emberé … Minden illúzió nélkül él. Csak úgy természetesen.