ösztönösen?
ösztönösen?
olvasom itt az ösztönös bizalmat. lehet, hogy létezik olyan, én nem ismerem, sosem rendelkeztem ilyennel.
helyette van másom, ösztönös bizalmatlanságom.
filózok, hogy lettem ilyen. nem foghatom rá, hogy azért, mert ért sok kellemetlen tapasztalat. ért, mint mindenkit, de már azelőtt is mindig bizalmatlan voltam
hogy mi motivált, hogy mégis belemenjek dolgokba az életem során?
a kiváncsiság. a kalandkeresés. (nem szexuális kalandra értem, hanem úgy általánosságban)
az alap-bizalmatlanságom ellenére, ha találtam valami érdekeset, azt mondtam, Varnyu, vágj bele, majd lesz valami, legfeljebb a fal adja a másikat. és akkor mi van?
szeretem a kihívásokat. egy új kapcsolat mindig olyan volt számomra, mint az orosz rulett. vagy túlélem vagy nem. legalábbis mások szerint. a legtöbbször hülyének tartottak. és azt mondták, hogy ez már biztos éles töltény lesz
hadd mondják .. kit érdekelt? engem nem. az a bizonyos tanácsadás. már akkor sem szerettem. én sem adtam, de azt sem tűrtem, hogy nekem adjanak. az ÉN életem, nem az övék
ha mindig a környezetemre hallgattam volna, még most is aggszűz lennék, sálakat kötögetnék jótékonyságra, ölemben egy valós macskával, nézve a TV-ben a nyálromantikus sorozatokat és könnyezni, ha boldogan élnek, míg meg nem halnak. elég röhejes lenne
tudtam, hogyha bukom a dolgot, fel fogok állni a padlóról, túl fogom élni, pár tapasztalattal gazdagabban. lerázom magamról a port, kihúzom a hátamat, felemelem a fejemet és továbbmegyek
a tanulópénzt meg kell fizetni. vannak dolgok, amit sosem adnak ingyen. még most sem
A Pince
Az Úrnőnél a Pince volt a választás segítsége. Nem az volt számára lényeg, hogy ki milyen átszellemült arccal tudja nyalni a csizmája talpát, sem az, hogy esküdözik, hogy az Úrnő a legszebb, a legtökéletesebb, a legszolgálnivalóbb.
Őt az értelem és a kreativitás érdekelte. Debil szolgákra nincs szüksége. Olyanokra sem, akiknek nincs az agyában a saját ötlet halvány szikrája sem, ők tényleg csicskának valók, akiknek az ember aprólékosan megmondja, hogy mit csináljanak, mit csinálhatnak. Ez oly unalmas. És időrabló. Nincs értelme.
Erre volt jó a Pince.
Megérkezett az első jelölt. Az Úrnő lekisérte a Pincébe és röviden elmondta a tudnivalókat.
– Rabságban akarsz élni, azt mondtad. Nos, itt kipróbálhatod. Három nap áll rendelkezésedre. Ott egy ágy, nem túl kényelmes, de van rajta egy párna, egy takaró, nem fogsz fázni. Itt egy polc, azon találsz három napra való élelmet, ne várj sokat, hisz ez próba, kenyér és viz, de az van bőséggel, éhen sem fogsz halni. A sarokban van egy vödör, tető van rajta, hogy valami kultúra is legyen a dologban, abba végeztehetd a dolgod, a vödör akkora, hogy három napig elég lesz minden szükségedre. Nincs semmi megkötés, bármit csinálhatsz. Érezd jól magad, mint rabjelölt.
Az ajtóból még visszafordult.
– Három nap múlva itt vagyok érted. Ha nem bírod, itt egy csengő. Nyomd meg és abban a pillanatban szabad vagy és elmehetsz.
Az első jelölt mindössze egy napig bírta. Szólt a csengő, kétségeesett sikoltással ugrott ki az ajtón és ment, amerre a szeme lát.
Kiesett.
A második kibírta a három napot, az ideje nagy részét az ágyon fekve töltötte és rettegett a magánytól. Rezgő lábakkal jött ki a pincéből.
– Ez derék munka volt, kibírtad, felírom a neved, és a válogatás után értesítelek.
A harmadik is kibírta a három napot, felment a lépcsőn és fürdőszobát, meleg ételt követelt.
– Kedves, Nálam te nem követelhetsz, mindössze kérhetsz. Alkalmatlan vagy, elmehetsz.
A következő érdeklődő szemmel nézett körül, amikor az Úrnő rácsukta a Pince ajtaját. Mindent körüljárt, alaposan szemügyre vett. Furcsa az a falrészlet. Mintha festve lenne. Végighúzta a kezét a festett falon. Téglaminta. Igen, festett. Mégegyszer végigsimított a falrészlet szélein. Egy apró gomb akadt az ujja alá, szemmel nem is lett volna érzékelhető, csak éritéssel.
Megnyomta. A rejtett ajtó kitárult. Mögötte szoba, barátságos berendezéssel, és egy ajtó a fürdőbe. Hűtőszekrény, roskadásig finom étellel, egy beugróban kicsi konyha, tűzhely. A fürdőben természetesen toalett.
A harmadik nap letelte előtt megfürdött, megborotválkozott, összepakolt maga után mindent, átment az első pincébe és várta az Úrnőt.
A nő ránézett. Érezte az aftershave diszkrét illatát, látta, hogy az az öltöny van a férfin, ami a luxus rész szekrényében volt. Tiszta, jól szabott, elegáns.
Kis mosollyal az arcán annyit mondott:
– Jól vizsgáztál. Mától szolgálhatsz.
Egy őszi este
A Boszorkány egy koraőszi estén – kinn csöpög az eső, meglehetősen utálja, nemcsak ő, hanem az ölében ülő fekete macskája is … ki szeret a sárban mezítláb járni … nos, a Boszi macskája nem – a régi kódexeket lapozgatta, olvasgatta.
Természetesen mind mágiáról, varázslásról szóltak … miről is szóltak volna másról … bár a kártyavetéshez is értett, de azt mostanában hanyagolta .. elő kellene már talán venni. Talált egy érdekes régi írást, ami a fehér és a fekete mágia közti különbséget taglalta.
„Amikor a rontáselhárító szertartást csináljuk, figyeljünk oda néhány dologra: A két legalapvetőbb dolog: egyrészt soha-soha-soha ne tegyünk ilyet másnak az illető HATÁROZOTT kívánsága, de legalábbis engedélye nélkül!!
.
.
.
/Miért nincs itt formázási lehetőség, mármint blogíráskor, nem vágyok én nagy dolgokra, csak egy boldra, egy italicra … esetleg egy underline .. de ne legyenek túlzó vágyaim./
.
.
.
Aki régóta beteg, azt hiheti, hogy pl. ez a közelgő halál jele, és búcsúzkodhat az élettől, stb. Amikor a rontást levesszük róla, először föllélegzik, és nagyon jól érzi magát (természetesen), legtöbbször szárnyakat kap. De mindannyian tudjuk, hogy a megszokás milyen nagy úr. Ezért olyan nehéz elhagyni a legkisebb rossz szokásunkat is, egy-egy élet-játszmánk esetében ez még nehezebb. Elég hosszú rontás alatt pedig ezek a játszmák nagyon is jellemző szokásunkká válnak! Én sajnos már olyat is láttam (ill. látok nap mint nap), hogy aki már több éve áll valamilyen rontás alatt, valamilyen tudatalatti parancsnak engedelmeskedve még mindenféle „logikus” kifogást is fölhoz, hogy miért nem jó, ha tesz magáért, ill. miért lesz vagy sikertelen, vagy egyenesen káros ránézve, ha tesz önmagáért.
.
.
.
/Hehe .. ha ebből a bekezdésből kihagyjuk a rontás szót, nagyon jól leképezi a személy haszontalan és káros játszmáival való – szinte nem létező – küzdelmét. Ez tetszik./
.
.
.
A következő dolog, ami még nagyon fontos: az alázat, amit sajnos nagyon sokan összekevernek az alázatossággal, mert nemcsak a szó nagyon hasonló, de első ránézésre még valódi hasonlóságnak is tűnik. Pedig nem az. Aki alázatoskodik, megalázkodik, az távolról sem alázatos. Az ilyen viselkedés mögött vagy önös érdek, vagy félelem áll.
A valódi alázatnak ehhez semmi köze. A valódi alázat azt jelenti, hogy tudatában vagyok, hogy ez a szituáció rólad szól. Én most nem számítok. És nem azért nem számítok, mert nem volnék elég értékes! Éppen ellenkezőleg! Pontosan tudom, mennyit érek, tudom, hogy éppen eléggé értékes vagyok ahhoz, hogy ne legyen szükségem ezt úton-útfélen hangoztatni, mutogatni.”
/Nédd má’ .. a mágiával kapcsolatos ezotérikus cikkben előkerül az alázat és az alázatosság különbsége?? Ez a poszt, ha nem vigyázok, mindjárt a BDSM-ről – is – fog szólni … hehe … az Uralom hét pillére jut eszembe … meg a vita. És az angol szó, a humility. Ez a lökött Boszi egész jó cikket talált./
________
A Boszorkány elmélázott a cikkben olvastakon. És leszűrte magának a lényeget. Ha valódi fehér mágusok akarunk lenni, senkit nem lehet, nem szabad a saját akaratát mellőzve, a kérése nélkül varázsolgatni, mert akkor figyelmen kívül hagyunk egy nagyon fontos, mondhatni sarkalatos dolgot, az egyén szabad akaratát.
Mindenkinek joga van a saját ostobaságába beleragadni. Ez is a szabad akarathoz tartozik.
Jó kis cikk volt – summázza magában, közben kuncog egy jót, hisz mindvégig egy kicsi ezüst békát tartott a tenyerében, amíg olvasott …
/Na mi van, Boszi, kezdesz átnyergelni a voodoora?/
__________
Az ezeréves kódexben lévő cikk – ha valakit érdekel – tényleg jó, itt érhető el:
https://harmonet.hu/ezoteria/52944-rontas,-szerelmi-kotes,-fekete-magia-mielott-hozzafognal.html
És ha ezt a blogot bárki is komolyan veszi, az magára vessen 🙂
Így szines, így kerek
A Boszorkány erdejében is beköszönt lassan az ősz, kezdenek hullani a levelek. Gyönyörködik a színorgiában, még zöldes, már sárgás, bordó, de van barna is.
Hát ez meg micsoda? Fehér levél? Ősszel? Podagrás derekát emlegetve lehajol, felveszi, megnézi. Hmmm. Levél az biztos, de nem a fákról hullott le. Talán a szél sodorta ide …
Vagy mégis be mer jönni az a gizda postás az erdőbe? Pedig amikor egyszer összefutottak, meg is nyugtatta, hogy nála nem kell kétszer csöngetnie. Elég egyszer is, aztán majd elintézik a dolgukat. Na, azóta nem látta …
Szóval levélke. Vajon ki írta? Egy erdőntúli lény, egy ember, nem a tündék, manók, varázslók és ilyenek kasztjába tartozik. Vajon mit akar?
A Boszorkány végigfutotta a levelet, majd az erdő percekig zengett hangos nevetésétől. Az ember ugyanis tájékoztatta a Boszit, hogy már többször meg tudta volna látogatni, de amiket mostanában olvasott a Boszi pennájából, az teljesen ellenszenvessé tette számára.
Őszinte.
Igy a Boszorkány is megajándékozta egy őszinte válasszal, miután visszaslattyogott a kunyhójába. Megirta, hogy megtisztelve érzi magát, egyben felhívta a levélíró figyelmét egy el nem hanyagolható apróságra: azt teljesen kihagyta a számításból, hogy a Boszorkány szivesen látta volna-e.
Ilyenek az emberek. Nem baj. A világ így kerek, és mint az őszi erdő, így szines.
Az emberek furcsák néha. Már Saint-Exupéry is megírta.
Nyakba-béka
– Ez a béka is… Olyasminek tűnik nekem, mintha élvezettel zárnál be engem valahová, valamibe.
– Dehogy zárlak. Legfeljebb a nyakamba teszlek ezüst láncon. Úgyis mondhatjuk, hogy a szivem közelében tartalak.
– Akkor magadhoz láncolnál. Azaz teljesen függővé akarsz tenni.
– A békát igen. XY meg mehetne a fenébe. Egy gond van, a kettő ugyanaz 🙂
– A békádat szó szerint idomíthatod. Ki tudja mi lesz annak a vége…
– Néz rám gyönyörű barna szemekkel, nyalja a szája szélét és élvez 🙂
Ej, leveli, leveli … most megint citáljam Coelho meséjét a Tizenegy percből a kalitkába zárt madárról és a lányról? Nem fogom.
A Boszorkánynál nincs kalitka. Szabadság van. De van dominancia is és élvezet. Amit te úgy szeretsz.
A kéz helye
Egy-egy kézzel fogja a nő két csuklóját. Megelőzendő a további csiklandozást. A nő igyekszik kiszabadulni, nem adja fel könnyen. Tudja, hogy trükk nélkül esélye sincs szabadulni, érzi, hogy a férfi csak az ereje töredékét használja a megfékezésére. Még jó, különben törne a csontja.
– Olyan aranyosan vergődsz – mondja a férfi nevető arccal, nevető szemmel.
– Vigyázz, hogy ki ne szabaduljak, mert ököllel foglak orrba vágni és az sem érdekel, ha betöröm az orrod … – sziszegi a nő mérgesen.
A férfi lehúzza a nő kezét meredező ágyékához.
– A te kezednek itt a helye.
Na ennyit a csokis tusfürdőről
Egy perverz állat.
Mindig tudta magáról.
Szereti, ha egy férfin érződik az izzadtság szaga, nem zavarja. Olyankor sokszor befúrta a fejét a férfi hónaaljába és szimatolt és szimatolt és szimatolt. Szagmintát vett, mint egy állat. Közben mindig felébredt benne a vágy… Az sem zavarta, ha a nemi szervek környékén érezte a test különleges illatát … Neki az nem szag, az illat. Vágyébresztő illatok.
Később olvasott róla, hogy az izzadtság, és a test normális kipárolgása, amit nem nyomtak el mindenféle kozmetikumokkal, tele van feromonnal.
Aki nem tudja, mi az, nézzen utána …
Akinek nem tetszenek a test természetes illatai – mások szagnak nevezik, talán büdösnek is -, az se keseredjen el, szimatolja nyugodtan a tusfürdőt, deót, after shavet, ilyeneket.
Mű-illatok.
Neki mű-szagok. Nem vonzóak.
Most eszébe jut az a máshoz nem hasonlítható illat, ami leginkább a varrógép olajat juttatja eszébe … Ezt szinte senki nem fogja érteni, de nem baj. Valaki tudja, miről beszél.
———-
Apám melós ember volt. Fizikai munkát végzett. Izzadékony is volt. A lába is. Ha hazajött, már messziről érződött az illata.
Nekem az is illat volt. Szerettem az apámat.
És nemcsak akkor, ha este már megfürdött. Izzadtan, lábszaggal is szerettem.
———–
Ha megérezném valakin a csokis tusfürdő szagát, nem dugni lenne kedvem, hanem elmenni a cukrászdába és megenni egy szelet csokitortát.
De hát én egy perverz állat vagyok.
és sírás lesz a vége
A Boszorkány az éjszakán elmélkedik.
Nem jót tett. Szabadjára engedte a lelkében lévő összes feketeséget, minden gonoszságot, amire csak képes.
És elég sokra képes …
Mintha a ketrecbe zárt alantas ösztönöknek kinyitotta volna az ajtót, fussnak, öljenek kedvük szerint, hasogassanak darabokra mindent, véres szájjal nézve a prédára.
_____________
– Azt akartad, hogy a farkad az én kezemnek engedelmeskedjen? Kis hülye … Nem kell ahhoz a kezem … elég a szavaim is, a gondolataim ereje. Idióta.
A férfi farka a gondolatok és a belőlük formált szavak utasításait követte. Hol kezdett merevedni, hol meg teljesen lelankadt. Hozzá sem kellett érni.
– Itt nem lesz ma élvezés, kisbarátom. Eljöttél potyára. Mennyit eszik a kocsid százon? Kifizetem neked a mai benzinköltséget.
____________
Nem szabad ilyet tennie. Mert lelkiismeretfurdalás és sírás lesz a vége.
Tele van a lelke rosszal, akik csak a lehetőséget nézik éhes tekintettel, üres szemgödörrel, hisz ők még úgyis látnak.
Egy kevés jó talán van benne. Nem szabad engedni, hogy ne tegye a dolgát. Hisz egy pici jó ezer nagy gonosszal is elbír.
_____________
Elalvás előtt nézte a férfi oldalra fordított arcát. Abban a helyzetben hasonlított valakire.
– Olyan vagy így, mint Kevin Costner.
– Miért pont ő?
– Nem tudom. De az egy jó pasi.
Már az alvás szuszogása hallatszott, de még egy ideig simogatta a haját.
Varnyu, nem unod még?
A meseíró most már biztos benne, hogy a Boszorkány teljesen hülye…
______________
Egy játék akkor rendíti meg igazán a lelket, ha az egyik fél, általban természetesen a domináns, a pokol mélyére is le tudja vinni a másikat. És persze önmagát is, de kontrollal. Aztán kezét nyújtja a mélybe zuhantnak, és újra felemeli, lehetőleg kicsit magasabbra, mint korábban volt, mert az jelenti a fejlődést.
______________
A Boszorkány a pokol legmélyebb bugyrában volt, ahol már semmi más nem marad, csak a sírás. Saját maga ment, persze vitte magával a békát is. De feljönni már nem tudott egyedül …
Kié volt az a kéz, aki képletesen és a valóságban is megfogta a kezét, hogy ott ne ragadjon a sötét szörnyek világában … Persze, hogy a békáé …
Ki segített, hogy a sírásból nevetés legyen és örömmel záródjék a játék? Persze, hogy a béka …
A Boszorkány azon agyal, hogy ki is igazán a domináns … Aztán, mivel nem jut dűlőre, mert pro és kontra is vannak érvei, kiegyezik a már-régóta-tudottban, hogy mind a ketten switchek …
_____________
Hogy lehet ilyen zakkant vén banyáról írni? Varnyu, nem unod még?
Szalmaburgonyával és majonézzel
A Boszorkány és a béka kapcsolata komoly válságba került. A mesében is vannak ilyenek, ha nem lennének, ugyan hogy lehetne fenntartani az erdeklődést …
A válsághelyzet megoldására egyeztető tárgyalások folynak. Készülnek a listák, hogy ki mit szeret, kinek mi az, ami izgatja, és mi az, amit megtenne a másik örömére és persze azok is felsorolódnak, amit még a „te kedvedért sem”.
/Jééé … ez teljesen olyan, mint itt a BDSM preferencia lista … milyen érdekes mesék vannak …./
Az „izgat” lista sarkalatos pontjai a láb és a farok. Nem csoda, hisz a Boszorkány farok-fetisiszta, a béka meg a lábat preferálja. Még jó, hogy nem fordítva, különben a Boszorkány már régesrég rövidre zárta volna a dolgot egy tényár rántott békacomb elfogyasztásával.
Szalmaburgonyával és majonézzel.
rájöttem,
hogy engem már nem érdekel,
ha valaki pirosra akarja verni a fenekem és azt mondja, hogy ez IS szex
ha valaki annál sokkal mélyebbre és durvábban akarja a farkát a torkomra nyomni, mint ahogy nekem élvezetes szopni és azt mondja rá, hogy ez IS szex, miközben alig tudom visszafojtani a hányingeremet
ha valaki a lábamra pályázik, mert lábfétisiszta és baszik figyelmbe venni, hogy ez engem nem izgat szexuálisan, tehát nekem NEM szex
aki azt várja tőlem, hogy értelmetlenül fájdalmat okozzak neki, mert ő erre gerjed. hát én nem
és még sorolhatnám
rájöttem,
hogy engem a SZEX érdekel, nem a köré szőtt és a szexet majd a helyéből teljesen kiszorító BDSM praktikák
rájöttem,
hogy menthetetlenül vanilla lettem
10 év kellett rá, amit eltöltöttem a BDSM-ben
de nem tartom elpocsékolt időnek
mert kipróbáltam sok mindent
az elején még élveztem is sok mindent
nem mondhatom, hogy egyszer majd úgy megyek el odaátra, hogy féltem kipróbálni dolgokat
nem féltem
tapasztalatokat szereztem
és rájöttem,
hogy az általam fiatal koromban nem igazán élvezett vanilla szex
egy csodálatos valami
az élet ajándéka az embernek
meg kell becsülni