mai álom

valami wellness-szerű dolog közelében voltam. hogy hogy kerültem oda, az nem volt megmagyarázva. olyasféle volt, mint a szolárium, de mégsem az volt. egy épületben egy embernek négy kabinja lehetett. szolgálhatott fel szendvicset, sütit, üdítőket is. mindenki csak valami ismerősöm volt, kivételesen a családom nem szerepelt az álomban. az épületen öt szolgáltatónak volt helye. én meg csak olyan kibicféle voltam, néztem az üzletmenet kialakulását.

aztán egy régi „ismerősöm” írta, hogy meglátogat. nem ebben az országban élt. kiderült, hogy hozta magával a feleségét is. (az ismerős valós, a feleség is, bár soha nem találkoztunk személyesen. de nagyon régen napi kapcsolatban voltunk, viszonylag erős érzelmi kötéssel, mert azonos volt a hobbink. vagy nagyon egyetértettünk, vagy martuk egymást az ellentétes véleményünk miatt. nekem bejött volna pasiként. de hát nagyon messze volt. és idősebb is voltam nála. aztán talált magának egy kislányt, akinél viszont ő volt jóval idősebb. már régen házasok voltak, amikor egyszer azt írta, hogy bár ne zavarta volna a korkülönbség kettőnk között és inkább engem vett volna feleségül, mert kiderült, hogy az érzéseink kölcsönösek voltak. akkor valami olyat mondtam, hogy meg lett volna rá a lehetősége, de nem élt vele … ő volt a második pasi az életemben, aki azon ette magát, hogy miért nem engem vett feleségül … édeseim, utólag már fölösleges ilyenen szerencsétlenkedni, mindkettőtöknek megvolt a lehetősége … elcsesztétek. nem az én hibám volt egyik sem)

aztán lett valami oltári nagy buli, én igyekeztem a szélén maradni, nem szeretem a forgatagot, nem iszom alkohol, nem igazán éreztem jól magam. a pasi is ott volt, de valahol elkerültünk onnan és lett egy kis gabalyodás köztünk. a feleségét meg otthagyta a buliban.

aztán persze megint jött valami üldözés, egy őrült punk társaság formájában (minek kell nekem olyan filmet nézni, mint tegnap este, a Kolónia … hajj …), de kivételesen nem engem ldöztek, hanem a pasit, mert túl nagy pofája volt velük és ahelyett, hogy meghúzta volna magát, inkább csak játszotta az erős csávót, aminek semmi értelme nem volt, mert a punk társaságnak fegyverei voltak. meg nem ölték, de jól meggyepálták.

én meg igyekeztem onnan minél gyorsabban elhúzni a belem, egyrészt a balhé, másrészt a feleség miatt (milyen szépen elővettem a konfliktuskerülő magatartásomat, azta … bezzeg a gabalyodásnál nem voltam ilyen finnyás .. na jó, azt tudtam, hogy a feleség előtt nem fogunk lebukni … szóval az ember csak akkor legyen tisztességes, ha ennek hiányában lebukhat??? még jó, hogy a valóságban nem így gondolom)

valaki egyszer azt mondta rólam, hogy én egy óvatos torpedó vagyok. milyen igaz. nem teljes sebességgel megyek fejjel a falnak, hanem csak úgy szépen komótosan battyogva.