Érzem a kezemen az illatod. Füszeres a böröd. Érzem a számban a csókod izéd. Édes. Érzem az ölemben a kezed,mindened nyomát. Még mindig teltnek tünik a testem. Még mindig betöltöd mindenem
Atikám,szerelmem
Üresek az éjszakák nélküled. Húzom a lefekvés idejét, mert csak lidérces álmok jönnek, társaim a magányos ágyban. Általában sirva ébredek, ha nem vagy mellettem Édes
Varju.
Szimpla fekete madár. tizenkettö egy tucat belöle. Még el se repül télen meleg országba. Próbál a nyár maradékából megélni. Hát ez vagyok
Kecske a villámok között a hegytetön. Csapdosnak körülötte a villámok. De áll. Magányosan. Ez is én vagyok… Tán a sors találtatta meg velem azt a képet. Szoktam nézegetni amugy. Nem egy vidám kép. De eröt ad. Hadd csapdossanak a villámok.
Mikor jössz haza Kedves? Hiányzol. Várlak..
Nincs kedvem semmihez nélküled. Üres a lakás. Üres a lelkem.
Szeretem, mikor azt mondod, hogy „szeretlek …”. Olyan jó hallani töled Drága
Szeretem a mosolyodat, mikor mondod
Szeretem, mikor éjjel álmodban odabujsz hozzám, átölelsz. Jó érezni a tested melegét, a karod erejét. Minden gyengedségedet
Szeretem, mikor szeretkezés után a combjaim közt, az ölemben fekszel elpilledve es simogatom a hajad. Szeretem, mikor hozzám bujsz és átölelsz, beleszimatolsz a nyakamba es azt mondod: „szeretem az illatodat”. Szeretem, mikor szeretkezés közben nézel es látom a szemedben, az arcodon a gyönyört.
Ilyen csodálatos szeretöm soha nem volt még. Ilyen csodálatos férfi meg soha nem ölelt. Ilyen szeretnivaló ember meg soha nem élt velem
Ati szeretlek