Kedves Dom barátom, Lashlie küldött nekem egy cikket, amit a BDSM világában általam jól ismert és tisztelt asszony irt, aki erős, mint egy szikla és konzekvensen tagadja, hogy Domina lenne, inkább szadistának szereti aposztrofálni magát … A cikk még csak tervezet, igy fogalmam sincs róla, hogy a szerző neve publikus-e 🙂

De most nem is ez a lényeg. Lashlie elolvasásra küldte nekem a cikket – élveztem, és minden szavával mélyen egyetértettem – valamint azért, hátha ki tudnám egésziteni némi saját tapasztalattal.

Elég régen bolyongok már Eropolis útvesztőjében, de ott valamiért engem sohasem az Elrettentő levelek találtak meg – elenyésző számban kaptam leveleket. Viszont Elrettentő chatelőben volt részem gazdagon …

Az Elrettentő chatelő első ismérve, hogy nem olvas adatlapot, csak megnézi az életkort, talán a testsúlyt és már katttint is a kiszemelt nő nickjére, hogy privát chatre hivja. Ebben számtalanszor volt részem …

Amikor valaki privire hiv, én elfogadom. Eropolisos múltam nagy részében biró voltam, nem illett hát a privit sem elutasitani, sem letiltani … mert mi van, ha egy kedves felhasználó segitségre szorul Erotikaváros „mélységes bugyraiban”. A privibe lépés után mindig köszöntem, ily módon:

– Szia, mondjad.

Merthogy a könnyebb végét fogva meg a problémának, reméltem, hogy tájékoztatást kér, esetleg valami panasza van és segitenem kell neki.
Azt nem gondolhattam (?), hogy egyebet is akarhat tőlem, mert az adatlapomra mindig rá volt irva, hogy van párom és csak beszélgetni, chatelni vagyok ott, nem partnerkeresési szándékkal …

Nem tudnak olvasni … vagy nem olvasnak … vagy valami szelektiv vakság, a kisgyerekek szelektiv „süketségének” analógiájára … vagy nem tudom … talán azt gondolják, hogy a remény hal meg utoljára …

A lapomra az is mindig rá volt irva, hogy sub vagyok. Ennek ellenére hány, de hány alkalommal hivott privire egy hozzám hasonlóan szubmissziv-mazochista férfi, hogy ugyan lennék-e az Úrnője, a Dominája? Miután közöltem, hogy ez sajnos lehetetlen, mert ő is, én is hasonló csónakban evezünk a BDSM vizein, általában megértették. De nem mindig … Sokan tovább eröltették, hogy adjak feladatot, domináljam őket, mert szivük vágya a szolgálat. Én ezt nem kétlem. Azt viszont igen, hogy teljes mélységében tisztában vannak-e vele, hogy egy valódi szub képtelen ilyen helyzetben parancsolgatni, akár alázni. Merthogy önmagának is épp erre van szüksége, parancsolóra, alázóra. És nem forditva …

És ez volt az egyszerűbb probléma. Mert velük azért udvariasan meg lehetett értetni egy idő után, hogy képzeljék bele magukat abba, hogy nekik kéne irányitani, alázni valakit …

A sokkal nehezebb helyzet az volt, amikor más negyedbeliek (de néha a BDSM-ben lévők is) azzal kerestek meg, hogy csak beszélgetni szeretnének velem a BDSM-ről. Az elején gyanútlanul léprementem és csak akkor jöttem rá, hogy mit akarnak, amikor már az Urammal való szexuális életünk részleteit firtatták – mit tesz velem, mi volt a legfájdalmasabb, mi volt a legnagyobb alázás, szokott-e más pasiknak partiba vágni, megdugat-e nyilvánosan más pasival és élvezi-e ennek a látványát, szeretem-e , ha lepisil, és egyebek …. hogy az oralis és analis szexről már ne is beszéljek. Na, ekkor bővült ki az adatlapom azzal a mondattal, hogy senkivel nem tárgyalom kis privátban a szexuális életem, mert senkinek nem akarok „segitő kéz” lenni, aki ezekre az információkra izgul és chatelés közben szépen kiveri a farkát …. Utáltam az ilyen helyzeteket. És semmi kedvem Marok Marcsát „szinkronizálni”.

Magát domnak mondó csak elvétve hivott privire – mily furcsa – de a legtöbb azt akarta, hogy liezont folytassak velük – akár titokban is – az Uram mellett … Na, ekkor bővült ki a lapom a „monogám vagyok” információval. Igazán örülhettem, hogy csak páran nem értették, hogy mit jelent ez a szó, mert tényleg voltak ilyenek is ….

Önmagát domnak képzelő ifjú titán is akadt pár, aki a köszönés fogadása helyett rögtön leribancozott – úgy gondolta, hogy egy submissziv nő ettől a megszólitástól még ismeretlenül is a fenekét veri a földhöz örömében … Hát nem vertem. Hanem legszivesebben vertem volna pirosra a feneküket egy fakanállal, mint a rossz gyereknek – pedig nem nagyon szorult belém szadista hajlam -, csakhogy megtudják, hogy illendő kezdetben egy szubbal viselkedni, aki akkor nekik még nem szub (és ha ilyen marad a hozzáállásuk, akkor nem is lesz az …), hanem egy velük egyenrangú, egyenjogú nő, akinek illik megadni a köteles tiszteletet az ismerkedés elején. Mert erről ismerszik meg az igazi Dom … nem a macho bunkó modorról. Az ilyen „kisfiúk” esetében pár pillanat múlva eltekintettem a jómodortól … és közönséges piaci kofa stilusban elküldtem őket melegebb égtáj felé 😀

Nos, ennyi az én hozzáfűznivalóm az Elrettentő levelek témához 😉