Megint sóváran gondolok valamire, valakire.

Néha csak múlnak a napok. És elvagyok.
Máskor meg csupa vágy van bennem.
Mint éppen most is. Pár szó.
Ha más nincs, még az is jó …
Legtöbbször az is boldoggá tud tenni.
Ilyenkor azt érzem, hogy tényleg
magam vagyok a vágy.

Biztos van olyan, amire nem lehetne rávenni. Vagy nem lennék képes. Mert elvileg azok már a határaimon túl esnek … De most úgy érzem, hogy valószinűleg igen kevés.