csinálom itt az új dizájnt és úgy teszek, mintha élnék. pedig hát.

alvós napokat kellene csinálni. az sok mindennek jót tenne.

fel akartam hívni a gyerekéket, hogy intézzük már el valahogy a bevásárlást, mert Tesó most nem alkalmas erre. tegnap is este kilenc volt, mire hazaért. hajnaltól. ma is az lesz. meg holnap is. és leginkább neki kéne valami kaja.
de most jött egy telefon, nemsoká jön valaki, azt meg kell várnom. remélem, nem egy hápogi jön. és főleg nem kettő. mer akkor nem tudom, mit csinálok. ha igen, akkor nemcsak én kapok sikítófrászt, hanem a gyerek is azt fog kapni.

napok óta fáj a vállam, szétmegy a fejem és a náthából nem kigyógyulok, hanem befelé haladok. kurvára utálok beteg lenni.
ha a nátha elmúlna – szerintem valami vírus -, meg a fejfájás, akkor a vállfájással majd csinálok én már valamit. viselem.

hápogik …
el kell érnem valahogy a gyereket

tegnap még az opera is gyengélkedni kezdett. de azt legalább ma kikúráltam egy frissítéssel.
nem lehetne engem is frissíteni?

Semmilyen nagyobb deszka nem maradt itt, amióta én elvittem az összes nagyot?

nem, kisvirágom. mert elvitted az összes nagyot

a két hápogi most útra kél, nagy deszkák és éles kések irányába.
aztán majd darabokban visszaérkezik egy része.