Valami nagyon megbillent megint bennem. Ülök és próbálok újra embert csinálni magamból. Rajtam a fejhallgatóval. (Nem várhatom, hogy mindig más rázzon gatyába. Ennyire senkit nem szabad leterhelnem. Tisztességtelen. Tán csak képes vagyok néha magam is megoldani … francba már.) Érkezik a jövőm.

junior: – Te mit hallgatsz?
senior: – Matyi és a hegedűs.
junior: – Úristen, akkor nálad tényleg nagyon nagy baj van …

Már nincs. Már régóta kellemes pentaton zene szól. Csináltam vacsorát is, mert megéheztem. Tészta fokhagymás, szalonnás, metélőhagymás sajtkrém mártással. Némi olajbogyó. Rendbetettem a hűtőt, a konyhát. A hétköznap éjjelek kellemes tevékenységével persze önmagamat is. Jó ez az uborkás, teakivonatos arckrém. Olyan jó érzés az arcomnak. A bőr tapintása is kellemesebb. A hétvégi teleraktam-a-mosógépet-de-elfelejtettem-mosni eredményeként reggel kénytelen voltam valami használhatót keresni a szekrényemben. Találtam egy szürkéskék Adidas pólót. Két bókot is bezsebeltem, hogy jól nézek ki. Fogalmam sincs, honnan való az a gönc. Az elmúlt pár évtizedben soha nem ment volna rám. Hmm … néha érdekes dolgokat találok.