Tulajdonképpen békés este volt. Junior egész este ült a földön valamelyik folyosón és rakosgatta le a linóleumszegő csíkokat. Mi meg beszélgettünk sok mindenről. Politikától kezdve a vallásfilozófiáig. Megspékelve a minket érdeklő speciális témákkal persze. A végén levonódott az egyszerű konzekvencia: Isten létezik. A sallangok meg az emberi fantázia termékei. Háttérben a mindenkori gazdasági folyamatokkal. Azaz a pénz beszél motivációját kell megkeresni az ezredéves visszásságok hátterében. Ez viszont nem a hit hibája. Hanem a embereké.

Közben Junior néha közbekérdezett, hogy egy-egy szónak mi a pontos jelentése. Majd summázta a fiatal felnőttkor véleményét a napi politikáról:

Junior: ………….. (No, itt lép fel ismét a nyomdafesték hiánya.)

Az estéből a macska is kivette a részét. Lazán belegyalogolt a frissen lekent linóragasztóba. Junior sűrű káromkodás közepette elkapta a nyaka bőrét, mint az anyamacska a kölkének, amikor hurcolni akarja, hogy ne viháncoljon közben. Én meg a konyai mosogató fölött szivaccsal sikáltam a négy talpát, hogy ne kössön rá és bele a ragacs …

Junior: – Anya, mossad gyorsabban, mert már köt. Bár ez vízbázisú ragasztó. Legfeljebb lesz egy kis gumi a talpában … Nem lesz baja, ha lerágja?
– Senior: – Nem …
Junior: – A farkát is mosd meg. Azt is belelógatta.
Senior: – Mossa a fene. Azt már csinálja meg magának …