„A PILLANGÓ-EFFEKTUS
– A KÁOSZ FELFEDEZÉSE A METEOROLÓGIÁBAN

….

A pillangó-hatás

A Heisenberg-féle határozatlansági reláción felnevelkedett, modern természetkutató szemében talán már a bohózat világába tartozik a két évszázaddal korábban munkálkodó francia filozófus-matematikus Laplace márki optimizmusa, aki hitt egy szuper-intelligencia létezésében, amely ugyanabba a formulába képes összesűríteni az Univerzum legnagyobb képződményei és a legkisebb atom mozgásait; számára semmi nem bizonytalan, és a jövő, csakúgy mint a múlt, ott lebeg a szeme előtt. Századunkban már óvatosabban illett a tudomány filozofikus magvát megfogalmazni: ha adottak egy rendszer kezdőfeltételeiről a közelítő ismeretek, akkor a természeti törvények birtokában kiszámítható a rendszer közelítő viselkedése. Az egyik oktató előszeretettel ismételte el hallgatóinak: „A Nyugat tudományának alapelve, hogy nem kell számításba vennünk egy másik galaxis valamelyik bolygóján a lehulló falevelet, ha a Földünkön álló asztalon egy biliárdgolyó mozgását kívánjuk meghatározni. Az igen kis hatások elhanyagolhatóak. Van a dolgok működésében valamiféle konvergencia, ezért tetszőlegesen kicsiny hatások nem robbannak fel, és nem járnak tetszőlegesen nagy következményekkel.”

A közelítésbe és a konvergenciába vetett hitet a klasszikus tények igazolták – a filozófia mőködött. A Halley-üstökös 1910-es helyzetének azonosításánál elkövetett apró hiba csak apró hibát okozott az 1986-os visszatérésének előrejelzésében. A számítógépek is erre a feltételezésre építenek az űrhajó irányítása során: a közelítőleg pontos input közelítőleg pontos output-ot eredményez. Erre a feltételezésre alapoznak a gazdasági szakértők is, noha prognózisaik sikere kevésbé szembeötlő. És ugyanezen a feltételezésen nyugodtak a numerikus időjárás előrejelzés úttörőinek munkái is.

Edward N. Lorenz fölfedezése – a pillangó-hatás – a tudósok e hitbe vetett bizalmát alapjaiban rendítette meg. Lorenz kezdetben egy sirály metaforáját használta; az el?bbi, maradandóbbá vált festői elnevezés valószínűleg a tudomány előmozdítására alakult amerikai asszociáció (AAAS) Washingtonban, 1979. december 29-én tartott éves ülésén elmondott előadásából ered. A beszéd címe ugyanis a következőképpen hangzott: „Előrejelezhetőség: képes-e egy pillangó brazíliai szárnycsapása Texasban tornádót kiváltani?”. És a szerző előadásának végén erre a kérdésre igenlő elvi választ adott.

(Teljes cikk a Fizikai Szemle honlapján: www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz9312/gotz9312.html

Na ugye, hogy képes vagyok felboritani?