Újraolvastam, amit reggel irtam. Tetszik.

Megint újraolvastam … és megint. És harmadszor is …

Van benne valami ismerős. Nem konkrétan a sztori. Hanem egy gondolat. Az az úriasszonyos … Bár az már az én gondolatom. De valaha, valahol olvastam. Valaha a másé lehetett. Istenkém, hol a fenében olvastam ezt? Hogy fogom most éjnek évadján kideriteni? Mert addig úgysem tudok nyugodni, amig rá nem jövök, hogy azt honnan vettem … -wudu

Na akkor gondolkozz, Én. Úgyis éjszaka van, ilyenkor működik a legjobban az agyad. Tegyünk be valami jó zenét. Johnny Cash Cocaine Blues. Jó lesz. Eléggé inspirál a fejtörésre. Milyen könyv lehetett? Csak valami olyan, ami kibaszott nagy nyomot hagyott bennem. Ha ilyen messzire visszanyúlt a lelkem érte … Vajon mi lehetett abban a könyvben? Hogy igy megfogott. És miért fogott meg az a bizonyos könyv ennyire? Mert ez lesz itt a kardinális kérdés … Az agyam listázza a kedvenc könyveimet. És meg is van. Három perc. Jó eredmény. Most már csak azt a bizonyos részletet kellene megkeresni. Ott van a polcon. De nem fogom most abban keresni és kimásolni. Kéne nekem elektronikus formában. Hát persze, hogy a MEK-en nincs meg … Google, kisbarátom, gyere szépen. Tiz perc. Pdf. Megvan -lol

723 oldal. Fasza … Sebaj. Úgyis tudom, hogy körülbelül a vége felé van az a részlet. Ott, ahol Scarlett végre életében először élvezi … Hmmm … 23 éves voltam, amikor először olvastam. Kölcsönadta a házinéni, amikor albérletben laktam. 30 éve. Jó régen volt, basszus -mosoly Ha most ez az egész nem üt szöget az eszembe, sose jövök rá, hogy akkor olvastam életemben először olyat, amiben D/S volt -fet Imádtam azt a könyvet. Rongyosra olvastam. Szinte mindenki azt mondta, hogy az egy szar romantikus limonádé. Pedig nem is olvasták. Eseleg csak a filmet látták. Ami egy elnyújtott szerencsétlenség volt a könyvhöz képest. Egyedül Vivian Leigh miatt volt érdemes megnézni.

Az a könyv minden, csak nem romantikus limonádé. Egy kibaszott jó könyv. És Margaret Mitchell ott hagyta abba, ahol be kellett fejeznie. Egy szót sem lehetett volna ahhoz tovább irni … Kár, hogy évtizedekkel később megirták a folytatást. Persze azt is elolvastam. De mégsem kellett volna. A világnak hiányzott a happy end …

Az az ember, aki felvitte a sötét lépcsőn, egy idegen volt, akinek a létezéséről még csak nem is álmodott. És most, amikor megkísérelte, hogy gyűlölje, hogy felháborodjék azon, amit tett, nem sikerült. Rhett megalázta, fájdalmat okozott neki, egy őrült, vad éjszakán át durván használta a testét, és ő mégis megdicsőülést érez. Ó, szégyellnie kellene magát, vissza kellene rettennie a forró, sötét szédület emlékétől! Egyetlen asszony, igazi úriasszony sem járhatna emelt fővel egy ilyen éjszaka után. De a szégyenkezésnél sokkal erősebb volt az elragadtatás, az odaadás gyönyörének érzése. Életében először életre termettnek érezte magát …

MARGARET MITCHELL: ELFÚJTA A SZÉL

Na basszus -lol

No nem baj. Ad 1: Margaret Mitchell biztos nem haragudna, hogy ilyen mély nyomokat hagyott bennem a könyve. Ad 2: Micsoda dolgokra is képes az emlékezet, ha az ember nagyon keres valamit az agyában …

Épp ma olvastam erről egy cikket a neten -hum Az emlékezésről és a felejtésről. Hol az a cikk? Most meg azt fogom keresni? Mindjárt megüt a guta -fet