akkor már nem tavasz volt, hanem nyár dereka. nekiindultunk a világnak a kis trabival. csak úgy, hogy gyönyörködjünk a fákban, a vadvirágos rétekben, a gabonatáblákban.

félúton a semmi felé volt egy keskeny bekötő út, abból még egy ágazott el, pár tíz méterre a kocsiúttól. behajtott oda és leállította a kocsit.

kiszállt, átjött az én oldalamra, kinyitotta az ajtót. ránéztem és megfordultam az ülésben, kitettem a lábam. úgy álltunk meg, hogy bárki láthatott a főútról, aki arra járt.

lehúzta a cippzárt a nadrágján …

„Szopjál, te kurva! Mélyebbre! Még mélyebbre!”

aztán később már közösen gyönyörködtünk egy különleges pókban, ami a kocsi melletti száradó ágon font hálót magának…