Az erkélyen reggel óta egy poloska. Friss, tavaszi. Kissé még kókadt. Melegszik az erkély rácsán. A gyerek megy ki cigizni. Üvölti kinnről.

Gyerek: – Jééé, egy poloska … Szegényke, de betegesnek néz ki … Olyan lassan mozog -szomi

Jóvan, gyerekem. Nem estél messze az anyád almafájától. Én mán ezt kábé másfél órája mondtam Zsuzsikának, szinte hasonló szavakkal -mosoly Amúgy mindketten úúúúúútáljuk a poloskákat. Elvileg -lol

Én is kimegyek mán hozzá. Beszélgetünk. Szomszéd kertben tegnap óta kinyiltak a hóvirágok. Ennek kapcsán indul a beszélgetés.

Gyerek: – Én úgy szeretnék valami növény lenni, anya. Csak kidugni a fejemet tavasszal és nézelődni.
én: – Én fa akarok lenni. Jó vastag törzsű, magas fa.
Gyerek: – Aztán majd jól kivágnak.
én: – Engem nem fognak kivágni -wehe Vagy kő akarok lenni.
Gyerek: – Akkor meg kibányásznak.
én: – Nem kavics, baszd meg!! Kő. Szikla.
Gyerek: – Akkor mégjobban kibányásznak. Aztán majd beletesznek a betonba és egész nap hallgathatod, hogy mennek a fejed fölött a traktorok meg a kamionok.
én: – Nem baj. Legalább világot látok -fet
Gyerek: – Én valami állat akarok lenni … Farkas.
én: – Jaaa … vérfarkas -lol
Gyerek: – Az -D De a legjobb a medvéknek. Azok csak feleannyit élnek ébren. Átalusszák a telet. Tavasszal meg csak kidugják a seggüket a barlangból, oszt ha jó idő van, akkor jönnek ki seggel előre.
én: -vihog