Ha igy haladok, ma se lesz megfőzve az a leves.
Biztos, hogy hat a porcképző … úgy fáj mindenem, hogy üvölteni tudnék. Pedig nem vagyok az a nagyon panaszkodós fajta. De most olyan keserű vagyok, mint az epe. Itt ülök és megpusztulok egy kis levesért. De semmi erőm nekikezdeni. Még az a fájás is elég (inkább sok is), amit ülve érzek …

No, majd elmúlik 🙂

Most van 17 óra. Asszem, hogy lefekszek egy kicsit. Hátha fekve kevésbé …
Aztán kilenckor meg meccs lesz ^^

Nem. Döntöttem. Megpróbálok nem panaszkodni. Mert eszembe jutott a hidegrázás. Amiből nekem egy éjszaka is elég volt. Ő meg mióta viseli, édes jó Istenem … 🙁
Olyan fiatal.
Olyan igazságtalan az Élet néha.
Nem fogok sírni.
Dehogynem. De már legalább nem magam miatt.