Pozitív idézetek
Ha pénzt akarnék keresni, számolatlanul tudnám az ilyeneket írni és aztán kiadatni. Mert az ilyen könyveket a (megkeseredett, szomorú és vigasztalásra vágyó) emberek úgy veszik, mint a cukrot. És az ilyen könyvekhez adhatnám a valódi nevemet is.
Mindösszesen az eddig kialakitott realista gondolkodásmódomat kellene kicsi darabokra szedni és minden darabkát átfogalmazni pozitívra. Jól tudok fogalmazni és még a szakmám trükkjei is segítségemre lennének benne.
De ha ezt megtenném, no akkor köphetném csak szembe magam igazán. Abban a bizonyos tükörben, amibe nézve szugerálnom kellene magamnak, hogy gyönyörű nő vagyok, akármit is mutat az a tükör a valóságban. Mert akik elolvasnák a könyvemet/könyveimet, azokat mind öncsalásra tanítanám. Egy lelki narkót nyomnék a kezükbe a könyvemmel. És nem azon igyekeznének, hogy a realitás talaján éljenek. Becsapnák magukat és mindenkit, akinek a könyveimet ajálgatnák, hogy milyen szuper gondolatok vannak benne.
Írtam már blogot a túlzott pozitív gondolkodás káros hatásairól, cikket is idéztem benne, amit szakember írt. Senki ne keresse itt, mert szokásomhoz híven töröltem. De a Google-ba elég annyit beírni, hogy a túlzott pozitív gondolkodás káros hatása.
Én inkább megmaradok a saját realitásvilágomnál. Mert minden napom küzdelem. Minden lépésem küzdelem. És nem azt kell mantráznom magamban, hogy nem fáj, hanem azt, hogy elviselem. Képes vagyok elviselni.
A buddhista világnézetem és a római katolikus hitem – ezek egyáltalán nem állnak ellentétben egymással, aki nem hiszi, az olvasson utána olyan mélységben, mint én … sok év kellett hozzá és egyetlen perc sem volt fölösleges, amit erre fordítottam – segít a mindennapi életemben felmerülő nehézségekben.
A hitem azt tanította meg nekem, hogy Isten nem ad rám nagyobb terhet, mint amit képes vagyok elviselni.
Egy kedvenc buddhista idézetem meg azt, hogy ne hozzak gondolatban létre semmit, (erről is írtam már pár blogot itt) se könnyűt, se nehezet, csak csináljam, mert járnom kell, aztán majd meglátom, hogy a soron következő lépés milyen lesz, könnyű avagy nehéz. És még az a meglepetés is érhet, hogy könnyebb, mint esetleg előtte gondoltam volna.
Szóval nem írok ilyen könyveket. Az összes pro és kontra okosságot már úgyis leírták sokan előttem …
Amúgy meg … úgyis „minden elmúlik” 😉