A macska körülbelül egy órája azt remélte, hogy a napközben leesett eső már felszáradt és lehet menni csavarogni. Az erkélyen szembesült azzal, hogy ez nem jött össze, mert jelenleg úgy esik, mintha dézsából öntenék. Az egész testtartása azt sugallta, hogy mindjárt felrobban a méregtől.

Aztán persze rájött, hogy ilyen az élet, és a düh helyét átvette a keserűség, egy ideig céltalanul kószált össze-vissza a lakásban, amit pedig nem nagyon szokott csinálni.

Majd azt a megoldást választotta, amit szomorúság „ellen” szokott tenni. Lefeküdt aludni. Sokkal korábban, mint szokott.

Milyen érdekes …