Rácsok
Rácsok
(Gondolatok egy cigi mellett az erkélyen….)
Be van rácsozva az erkélyünk. Na persze, mert földszintes a lakás. Ahogy most ott ültem, felnéztem a fejem fölé és azt éreztem, hogy egy bezárt, rácsok által szabályozott világban élek.
És megdöbbentem az érzéseimen. Nem bánom a rácsokat. Én, aki mindig a szabadságra vágytam …
Rács és rács között igen nagy különbség lehet az ember életében. Eddig is rácsok határoltak. De azok nem jó rácsok voltak. Tényleg bezártak és korlátoztak akaratom ellenére …
Ezeket az uj rácsokat Te állitottad fel nekem, Uram. Bebörtönöztél a Te világodba, a Te nézeteidbe, a Te világnézetedbe. És én egyre inkább elfogadom öket, mert látom, hogy EZEK a helyes nézetek. És jó az uj rácsok mögött élni. Mert ezek nem bántó, nem fájdalmat okozó rácsok. Hanem védenek engem. Olyanok, mint annó anyám és apám léte, óvó karjai voltak.
Nem éreztem magam azóta ilyen biztonságban, amióta elvesztettem öket.
Bebörtönöztél a szerelmeddel, az öleléseddel, minden csókoddal egy olyan világba, ami csak a mi kettönké. Csak a miénk. Aranyból vannak ezek a rácsok. És megbecsülöm öket. Mert ezzel védesz engem, a Te asszonyodat. Köszönöm Neked, Uram!!