Úgy ébredtem, mintha össze lenne gyógyulva a szemem. Vajon mire lehetek ilyenkor allergiás? Legalábis olyan a szemem, mintha az egész tegnapi napot végigbőgtem volna. (Nem is igy van. Mert legfeljebb csak a hatodát bőgtem végig.)

Folyik a wc tartály. Meg kell csináltatni. Folyk a wc alja is. Azt is. Az a gázszerelő, akit találtunk, egy szemét. Csak igérget. Szereznem kell egy újat. És megnézetni azt a rohadt gázt a másik lakásban. És ha az új szerelő azt mondja, hogy nem érdemes azt a megrepedt dobot kicserélni, akkor venni kell egy új parapetet. Szép kis kiadás lesz. Nem baj, akkor is meg kell csináltatni. Ez nem kérdés. Innen induljak ki.

A múlt hét minden vekengése ezzel a perccel lezárva. Az az ember nem ÉN voltam. Én EZ vagyok.

Legszivesebben nem mennék ma melózni. (Atyám … még csak az hiányozna … Nem volt nekem elég két nap, hogy belebetegedjek az unalomba? Tegnap este már úgyis olyan hülye voltam, mint a segg. Saját magamnak is terhére voltam )

Elvileg ma megjön egy hamvasan friss, legmodernebb operációs rendszer. Nem OEM, hanem dobozban. És legfeljebb, ha délután még mindig hétfő reggel lenne, akkor szépen beteszem a lemeztartóba és újrarakom a gépet. EGYEDÜL. Nem vagyok én olyan elveszett ember, hogy ne csináljam meg. Lefeljebb kissé jobban öszekapom magamat

Ja, hogy hétfő reggel van? Szia Garfield

Hol egy zene, amolyan csatakiáltás féle. Már úgyis régen hallgattam. Ami pont illik a mostani perchez. Hát itt van.

Turisas: Rasputin