Hat óra körül felébredt. Valami rosszat álmodott. Sírt. Odabújt a férfihoz, az átölelte, simogatta a haját, nyugtatta. Aztán kiültek az ágy szélére.

„Miért nem találkoztunk mi tíz évvel ezelőtt” – hüppögte az asszony, még mindig az álom hatása alatt.
„Azt nem tudom, hogy milyen érzelmeket kaptam az elmúlt tíz évben, mert azt nem lehet így kideríteni, de az biztos, hogy mindazt az érzelmet, amit kaptam, most neked tudom adni, Drága.”

Carpe diem. Ragadd meg a napot. Használd ki az időt. Ne elégedetlenkedj. Inkább örülj, hogy elérkezett.