Veroni 13:43: Sok ember üldözi a boldogságot, mert úgy vélik, hogy nekik kell utolérniük. Ilyenkor mintha szemellenző lenne rajtuk, csak rohannak és rohannak. Pedig a boldogság valójában utánuk fut, és nem tudja beérni őket, mert annyira gyorsan szaladnak a boldogság után.
adanshow 13:48: na vera ezt honann szedted?
Veroni 13:48: frászbukon rakta ki valaki
adanshow 13:49: asse vót nórmális
én 13:53: én nem üldözöm a boldogságot. mindöxxesen egy pasit akarok az ágyamba időnként. nem öxxeköltözést. asse baj, ha havonta gyön. de akkor legyen olyan minőségi, h érdemes legyen kivárni a következő hónapot. mer ha én öxxejövök valakivel, akkor csak ő, más nem

Az utóbbi napokban sok emailt váltottam több emberrel is. Úgy tűnik nekem, mintha valaki azt gondolná, hogy én most beleszerelmesedtem egy pasiba nagy hirtelen. Hát nem. Kinőttem már abból a korból, hogy úgy szeressek bele valakibe, hogy soha a büdös életben még nem láttam személyesen. Kedvelem, az kétségtelen. És valamiért vonz. De nem vagyok szerelmes. Fogalmam sincs, hogy fogok-e vele találkozni az életben. (Utóbbi napokban egyre nagyobb esélyét látom annak, hogy nem és ennek nem az én vonakodásom, félelmem, vagy akármim lesz az oka … más, tőlem független dolog.) Ha mégis találkoznánk, nem tudom, hogy mi lenne. Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy akár bele is szeretnék. Soha nem lehet semmit előre kiszámitani …

Most tél van, lassabban csordogál az élet, az egész világ és természetesen az én hormonjaim is. De nem igy lesz ez tavasszal. Ismerem magamat. Tavasz végére biztos, hogy lesz egy pasi időnként az ágyamban. Mert addig adtam magamnak időt. És nem a múltamból fogok válogatni.

Mert csak a töltöttkáposzta jó melegitve. Az expasik nem. De azon sem lepődnék meg, ha esetleg ez is előbb sikerülne. Rajtam nem fog múlni.