Tegnap úgy éreztem, hogy öt perc is elég lenne már. Nem csoda, hogy ilyeneket gondoltam. Fáradt voltam.

Most sem vagyok kipihent. De máshogy gondolkodom. Mikor voltam én egy öt perces ember? Soha. Annál mindig többet értem. A gondok akkor kezdődtek, amikor az önértékelési zűrjeim miatt áttettem magam az öt perces kategóriába.

Nos, ettől a pillanattól az a kategória nem létezik.