érdekesek ezek az álmok.

éjszaka, na jó, inkább reggel volt már vagyis délelőtt, azt álmodtam, hogy terhes vagyok. fel kellett mennem valószínűleg a fővárosba egy hatalmas kórházba vizsgálatra. azt tudtam, hogy mindenórás vagyok. közvetlenül szülés előtt. tehát valószínűleg be akartak fektetni már szülni.

a kórház hatalmas volt, de sok különálló épületből, amik szintén nagyon nagyok voltak. igen hosszú utat kellett megtennem az épületek között, hogy eljussak a szülészetre. a főorvos kijött értem a kórház kapujához, hogy el ne tévedjek. de ahogy mentünk, nagyon gyors volt és lehagyott. már nem is láttam, hogy van előttem. naná, hogy megint sötét volt kinn és csak az ablakok fényit láttam. (megint ez a rohadt sötét …) vagy kerettel mentem, vagy bottal, de ez nem volt számomra teljesen világos, csak akkor lett az, amikor valahol valamiért letettem a segédeszközt és a további útra elfelejtettem magammal vinni…. mentem, a kezemben csak a táskám, más semmi. amikor észrevettem, hogy se bot, se keret, akkor megijedtem, de aztán rájöttem, hogy anélkül is megyek.

néha egy-egy embert megkérdeztem, hogy merre van a szülészet, szinte senki nem tudta, de végül egy nő segitett és azt mondta, hogy elkisér oda. kurva sokat kellett menni az épületek közötti utakon. már nagyon fáradt voltam.
amikor odaértem a szülészetre, kerestem a főorvost, de sehol nem találtam.

ekkor nagyon begurultam és azt mondtam magamban, hogy szülés ide vagy oda, én bizony hazamegyek.

na körülbelül itt felébredtem.

aztán délután megint aludtam egy keveset (?) és elalvás közben erre az álomra gondoltam.
bealudtam és folytatódott…
már hazaértem a hatalmas kórházból és a régi barátnőmmel mentünk a városban. mert a kórházban írtak fel valami gyógyszert és elmentünk a patikába kiváltani. ott kerestem a táskámban a receptet, de akárhányszor átpakoltam az irattartómat, egyre több vacak papír lett benne, már alig tudtam fogni a kezemben, akkora paksaméta volt. a gyógyszerészek már nagyon türelmetlenek voltak. de nem találtam meg azt a kurva receptet. mondtam végül a barátnőmnek, hogy gyerünk haza, nekem már ebből a napból nagyon elegem van és fáradt is vagyok. elindultunk hazafelé, mert megigértem neki, hogy felhajtom a nadrágját. valahogy akkor lett számomra világos, hogy ő is terhes és szintén mindenórás.

eszembe jutott, hogy nekem van egy második gyerek is. már évek óta. egy kisfiú. akivel soha nem törődtem. talán még enni sem adtam neki. akkor megrémültem, hogy mi van vele. lelkiismeretfurdalásom lett, de nagyon.

és akkor az álomban valóban gondolkozni kezdtem logikusan. a barátnőm nyolc évvel fiatalabb nálam. szinte nulla az esélye, hogy terhes. én 63 éves vagyok. az én esélyem egy terhességre még nagyobb nulla. és a valóságban csak egy gyereket szültem. tehát nincs második gyerekem, így aggódnivalóm sincs. se egy nem létező kisfiú miatt, se a nem létező terhességem miatt. majd még mindig az álomban megállapítottam, hogy ez csak álom, semmi gond nincs, nem kell aggódnom, és felültem a biciklire és hazamentem. barátnő meg táska meg bot meg keret, meg minden nélkül.

nem az első eset, hogy álom közben tisztázom magamban, hogy ez nem lehet valóság, mert nem vág egybe az életem tényeivel, így megnyugodva folytatom tovább az álmodást.

múltkor meséltem Zsuzsikának, teljesen megdöbbent, hogy az álmaimban szükség esetén képes vagyok teljesen reális szintre emelni a gondolkodásomat, a logikámat, anélkül, hogy felébrednék….

hát tényleg érdekes.

a realitáskontrollom olyan erős, mintha betonba lenne öntve