„Szeretek élni és ez sok időt elvesz.”

Nem tudom, honnan van. Én az Idézőben találtam. Random. Elmerengek az értelmén. Olyan sokat jelenthet. Jelent is. Közben eszembe jut, hogy péntek van. És mostanában egyre inkább a péntekek válnak hétfővé. Olyan Garfieldossá. Aztán rájövök, hogy csak estig kell kibírni. Illetve délutánig. Mert akkor wellness pancsi van, fürdősóval, mindennel. Rituálé lassacskán. Mire újra „szolgálatba helyezem magam”, azaz bekapcsolom a gépet, már este tíz. Vagy kicsit később.

Aztán már imádom a péntek éjszakákat. „Szeretek élni és ez sok időt elvesz.” Mégsem sajnálom ezeket az időket. Minden éjszakát szeretek. Azt is, ha alszom, azt is, ha nem.

Tegnap éjjel micsoda illat volt kinn … valahol a közelben tömegesen virágzik az estike. Nincs jobb szó, mint részegítő.

Szeretek élni. Nincs jobb szó rá, mint részegítő. Értelmezzük át a LXXV. szonettet az Életre.

Koldus-szegény királyi gazdagon
részeg vagyok és mindig szomjazom.

Meglepő, mikor észreveszem – már ötven után -, hogy valaki mostanában tanított meg arra, mi is az Élet … Pedig valaha tudtam. Még tizenéves koromban. Csak időközben valahogy elfelejtettem …