Szeretem a szádat. Puha, szép, kissé durcás néha. És édes. És csábitó. Selymesen simogat a nyelved csók közben.

Szeretem a szemed. Olyan, mint az acél, kékes. Hatalmas szempillák, gyönyörűek. Huncut szemek.

Szeretem a kezed. Puha, dédelgetős. Néha … mikor az ölembe mélyed, ahogy ma is tette. Szeretem akkor is, mikor kemény. Mikor szorit, tép, szétmorzsol tán.

Szeretem a himvessződ. Kezembe fogom, nézem, csodálom formáját, szinét. Szépségét. Számba veszem, érzem, hogy még mindig növekszik. Kitölti már a torkomat egészen. Mint ahogy ma is. Forró sperma ömlik a számba, ize kissé édes, kissé sós-fanyar. Semmihez nem hasonlitható. Szám szélén néha lecsurran, nyelvem kanyarodik, hogy hogy lenyalja. Elpihensz, fejem öledbe hajtom, orrom illatod szimatolja, szagnyomot veszek, mint állat tán … Meleg, otthonos illat, biztonságot ad. Mintha magamét érezném. Nem tudom már kettőnk illatát szétválasztani.

Kezed ölemben matat, lucsok már minden. Utána az ujjad orromhoz húzom. Saját ölem szaga.

És lassan a két illat eggyé válik érzékeimben …