Retroszexualitás zsiroskenyérrel :)
Na ezt a szót sem hallottam még …. A metroszexuálisan azt már igen, irtam is róla. (Isten mentsen meg egy olyan kikent-kifent majomtól 😉 )
Olvasgattam még egy kicsit a neten a hireket – levezetendő az éjjel kettőkor evett zsiroskenyeret erőspaprikával és Eropolis hülyeségeit – és most olvastam ezt a szót először. Izlelgettem, kóstolgattam … aztán megnéztem a Google-ban 🙂
Viszlát, metroszexuálisok!
Mikor először meghallottam a szót – retroszexuális –, valami egészen szép dolog ugrott be. Egy elegáns, frakkos férfi virágcsokorral, valahonnan a régmúltból, udvariasság, kellem. Továbbgondolva viszont – a mostanában agyonhasznált retro kapcsán – a hatvanas-hetvenes évekre ugrottam. Virággyerekek, szabad szerelem, fűvel, fával, a szomszéddal és baráti párral, korra, nemre való tekintet nélkül. Pedig a retroszexualitás, a kedves, új fogalom egészen mást takar. Legegyszerűbben talán egy teszt segítségével lehetne megvilágítani a dolgot. 1. Pároddal buliba készültök. Közeleg az elindulás pillanata. Mit csinál ő? A. Már fél órája toporog, és sürget téged, aki még ki sem bújtál a fürdőszobából. B. Már fél órája a toporogsz, és sürgeted őt, aki még ki sem bújt a fürdőszobából. C. Már félórája álltok a fürdőszobában, és te azt magyarázod neki, melyik a szappan és melyik sampon, de ez őt hidegen hagyja. 2. Milyen illata van a kedvesednek? A. Kellemes, egyszerű, öblítő és dezodorszagot áraszt, alig lehet észrevenni. B. A legújabb Gucci-t szórta magára, mert éppen elfogyott Dieter Bohler Provokation nevű illatkompozíciója C. Átható izzadságszagot áraszt, és mintha a cipőjéből is lengedezne valami… 3. Ha megkérdezed, mivel mos hajat, mit válaszol? A. Samponnal és kondicionálóval B. Elkezd eszméletlen, még számodra is ismeretlen hajkészítményekről beszélni C. Rávágja, hogy fogalma sincs, múlkor egy mosószappannal tette 4. Elmentek egy étterembe. Megérkezik az étel. Mit mond? A. Jó étvágyat! B. Elkezd a legújabb fogyókúrájáról beszélni, és természetesen a vonalai érdekében nem rendel édességet. C. Se szó, se beszéd habzsolni kezd, sőt, gátlástalanul belenyúl a te tányérodba is.
Tesztünk értékelése igen egyszerű. Ha főképp A választ adtál, a pasid egy mezei férfi, egy egyszerű hetero. Ha a B került túlsúlyba, gyaníthatóan metroszexuálissal van dolgod, ám ha a válaszok többsége C, akkor el is jutottunk a fogalmunkhoz, a retroszexuális férfihez. Most már nyilvánvaló, hogy a kifejezés a metro ellentéte. Míg egy metroszexuális saját külsejének megszállottja, addig a retrokat mindez mélységesen nem érdekli. Ha nem nagyon bűzölög, az már remek, az egészséges kanszagot a parfümök netovábbjának tartja. Talán illik rájuk a biomacsó kifejezés. Amit a természettől kaptak, az úgy jó, ahogy van, minden további csak rontana rajta. Fodrász és pedikűrös száma véletlenül sincs a noteszükben, a drogériákat amennyire lehet, több utcányira elkerülik. A neten rábukkantam egy férfi vallomására. „Én, részemről jól elvagyok saját retroszexualitásommal – kezdi. Miért állnék több órát a tükör előtt? Miért festetném a hajam? Csak pénzkidobás, és időpocséklás, addig is szerelhetem a motorom, vagy csünghetek a neten. És a csajomnak is kényelmesebb: tőle sem várom, hogy kikenje-kifenje magát, nekem jó úgy, ahogy van!” És valóban, van az ilyesféle pasiban valami csodálatos! Egy amerikai felmérés szerint a nők kilencven százaléka erre vágyik. Jöjjön egy ősférfi, ragadjon nyakon, és vigyen magával, minden felesleges cécó nélkül. 2004 a metroszexuálisoké volt – írja egy német netlexikon, a retroszexuális címszó alatt. Logikus volt, hogy megjön a válasz. Ha megkérdeznénk húsz nőt, mi jut eszükbe arról a szóról, hogy férfi, talán egyetlenegy festené le a Beckham féle ideált, a férfisminkkel lefedett arcfénylést, a mértani pontossággal beállított tincseket. Sőt, a legtöbb nő, aki egy metroszexuálisra ránéz, a nemi identitását is megkérdőjelezi. Szerintem nagyon találó rájuk a német Lackaffe (lakkmajom) kifejezés. Egy retroszexuális látványa viszont mindenkiben felidézi Tarzant, a vadnyugat hőseit, gyerekkori bálványainkat. Más kérdés persze a modor, a stílus. Egy tipikus retrotól ne várd, hogy előreengedjen az ajtóban, ne remélj bókokat, ne hidd, hogy valaha virágot hoz neked. Örülj, ha néha az ágyába enged, és ha nem felejt el köszönni. Egy másik fórumon egy férfi szintén büszkén henceg retroszexualitásával.
A Retro
Hogyan jött létre? (Alaptípus, őstípus!) Az őskor, az ókor, a középkor, az újkor és a XXI. sz. más-más ideálokat teremtett a férfiak megítélésére. A hagyományos férfiszerep hosszú évezredeken át elfogadott férfi magatartást, viselkedést biztosított a partnerkapcsolaton belül a férfi számára. A patriarchális társadalmakban ez evidens volt, és az európai társadalmakban a férfi játszotta a bástya szerepét. A férfi ízig-vérig férfi volt, adjunk ennek az attitűdnek egy fogalmi megjelölést.
Ők a retroszexuális férfiak, akik telve vannak férfiúi önbecsüléssel, akik nem igazán törődnek a külsejükkel. Sokszor úgy gondolják, a tisztálkodás, a kellemes külcsíny elveszi a férfias jellegét a megjelenésüknek. Ők néha „pokrócként” akarnak hódítani. Az udvarlás nem kenyerük, azt gondolják a széptevés helyett az őszinte, nyílt, direkt viselkedés a legeredményesebb a nők meghódításában. Fontos számukra a szabadságélmény, a haverokkal történő kiruccanás, italozás, sport, nagy kilengések (nők nélkül), nem ritka, hogy bár szereti és hűséges a párjához, de néha férfiúi önbecsülése érdekében képes megalázni mások előtt a társát. A nőket, bár szereti, de kissé alacsonyabb rendűnek ítéli meg, ezzel is felmagasztalva önmagát.
Ezt képviseli: Charles Bronson, karizmatikussága ebben rejlik: kiállás, fellépés
Az én férjem nem olyan
Írta: Margaret Wente
Ez a történet arról szól, hogyan palizták be a férjemet egy illatszeráruházban.
Nem hibáztatom érte. Bizonyos dolgokban olyan ártatlan, mint egy ma született bárány. Bár aprólékosan tisztában van a baseball valamennyi szabályával és remekül el tudja magyarázni, mi minden történhet a semleges zónában, egy kozmetikai pulthoz nem szabad felügyelet nélkül odaengedni. Más szóval vérbeli pasi.
A vérbeli pasikat (akik fütyülnek az esztétikára és a túlápoltságra) egyesek retroszexuálisnak mondják, ellentétben a metroszexuális fickókkal, akik rendelkeznek a melegek jó ízlésével, noha a nőkhöz vonzódnak. A metroszexuális férfiak sokat adnak a testápolásra, és lelkes hívei a férfikozmetikumoknak. Ők azok, akik hajfixáló zselét használnak.
A retró fickók ki nem állhatják az ilyesmit.
Sokak szerint a retroszexuális férfiak Neander-völgyi nézeteket vallanak a nőkről, de erről szó sincs. Pusztán képtelenek megkülönböztetni a pávakéket a türkiztől, és ez csöppet sem zavarja őket.
Titokban mindig arra vágytam, hogy a férjem egy icipicit metróbb legyen. Néha veszek neki valami különlegesebb borotvahabot vagy arcvizet, amelynek a flakonján szerepel a tervező neve, és reménykedve csempészem az ő térfelére a mosdókagyló fölötti polcon. Rá se hederít. Legszívesebben száraz arccal borotválkozik, a művelet maximum tíz másodpercig tart nála, és eldobható műanyag borotvát használ, valamint egy kis vécépapírt, hogy felitassa a vérzést. Ha úri kedvében van, szappannal borotválkozik. Utál mindent, ami nagyon illatos.
Időnként határozottan bosszantó tud lenni a férjem retroszexualitása. Például képtelen megérteni, miért kell kifesteni a konyhát, amikor kilenc évvel ezelőtt egyszer már kifestettük. Nem fér a fejébe, miért kell drága bambuszrolót szerelni az összes konyhaablakra, ha sohasem húzzuk le őket. És mélyen megdöbbenti az a tény, hogy az én hajvágásom tízszer annyiba kerül, mint az övé. Szerinte a masszázs puszta időpazarlás, hacsaknem két thai masszőrlány végzi a phuketi tengerparton. Nagyon sok dologban sohasem fogunk egyetérteni.
De vannak bizonyos, méghozzá igen jelentős, előnyei is a férjem retró mivoltának. Például egy retroszexuális férfit tökéletesen hidegen hagynak a külsőségek, így soha nem fog szemrehányást tenni a nejének azért, mert fölszedett pár kilót. (Ami a jó házasság egyik alapköve.) Ráadásul nagyon könnyen elbűvölhetjük őkelmét a szakácsművészetünkkel. A férjem annyira hálás, ha kiszabadulhat a konyhából, hogy mindenütt tele szájjal dicséri a főztömet, noha általában elég ramaty a kaja, amit összehozok. Cserébe én is kibújhatok bizonyos háztartási kötelezettségek alól, például mindig ő viszi ki a szemetet és cseréli ki a villanykörtéket. Tudja, a férfi dolga, hogy tárgyaljon a vízvezeték- és a villanyszerelővel. Mi tagadás, belesüppedtünk a nemi szerepek unott sablonjaiba. De nem bánjuk. Csak azt sajnáljuk, hogy nincs egy harmadik nem, amelyik vállalná a macskaalom tisztítását.
Bizonyos fokig magamat hibáztatom az illatszeráruházban bekövetkezett fiaskóért. Nem lett volna szabad egyedül elengednem. Valami hasonló történt volna, ha én tévedek be egy boltba és próbálok egy fantasztikus új televíziót vásárolni. Igen kicsi a valószínűsége, hogy jól sült volna el a dolog.
A bajok azzal kezdődtek, hogy a férjem lábszárán a bőr kellemetlenül kirepedezett és viszketett. (Szerinte az új sízokni okozta a panaszokat.)
Elment hát az illatszeráruházba, hogy beszerezzen valami kenőcsöt. De ahelyett, hogy a vazelinnel és hasonló szerekkel teli polcok felé vette volna az irányt, életem párja megállt a kozmetikai pultnál és a bájos kiszolgáló leányzótól kért tanácsot. – Valami hidratáló krémre volna szükségem – mondta. – Hidratáljon, de ne legyen szaga. Nem akarok úgy szaglani, mint egy nő.
Egész izgatottan ért haza. – Ez majd használ – magyarázta lelkesen. – Lipidin is van benne.
Megkérdeztem, mi az a lipidin, amire büszkén fölmutatott egy apró műanyag flakont, amely a Vichy Lipidiose 2 – bőrregeneráló testápoló nevet viselte. Különleges kékeszöld reklámszatyorba csomagolták. A címke szerint többek között eredeti, a franciaországi Vichyből származó termálvizet is tartalmazott, valószínűleg emiatt került 43 dollárba.
– Téged bepaliztak – állapítottam meg.
– Én is drágálltam egy kicsit – vallotta meg. De „lányos” zavarában nem merte szóvá tenni az árat. Nem tudta, hogy 3,99 dollárért is megkaphatta volna azt, amire igazándiból szüksége volt (na persze vichyi víz és lipidin nélkül).
Azóta természetesen könyörtelenül froclizom a baklövése miatt. Miközben az az igazság, hogy teljesen hidegen hagynak a bőrápolás iránt feltűnően érdeklődő férfiak. Az ugyanis az én reszortom. Viszont boldogan rájuk hagyom, hogy aggódjanak a kocsi olajszintje miatt. Egyesek talán szexistának tartanak ezért. Pedig én csak az ésszerű munkamegosztás híve vagyok, ami a házasság egyik legfőbb előnye. Valamennyiünknek megvan a maga szakterülete. És megengedhetjük magunknak, hogy néha riadt nyusziként viselkedjünk.
Nem meglepő módon a férjem szégyellte visszavinni a bőrregeneráló csodakenőcsöt, és jelenleg valószínűleg ő az egyetlen férfi a világon, aki ezzel dörzsöli be viszkető lábszárát. – Most pedig föltöltöm a sejtjeimet nedvességgel – közli dacosan.
Nincs szívem elárulni neki, hogy úgy illatozik tőle, mint egy lány.
Irtam már, hogy életem legnagyobb kamaszkori szerelme ki volt? Asszem, még nem … Charles Bronson 😉