Igen, éreztem. Rezonancia. Nincs rá jobb szó. Nekem legalábbis. Mert ilyet még sosem éreztem. Az első alkalommal sem.

Egy közös és valós fizikai térben voltunk. Nem itt és nem ott. Hanem valahol. Ahol a tárgyak a maguk valóságában léteztek. Tapinthatóak voltak.

Éreztem a szorongást, a félelmet, a szégyent, a dühöt, a tehetetlenséget. A vágyat. Ezek érzelmek. Az ember lelke talán könnyen felidézi őket, ha ilyen helyzetben van … De én nemcsak ezeket éreztem. Hanem valós fizikai ingereket is. Emlékszem a korbácsra … ott, ahol a legjobban fájt. Amikor ravaszul hátulról a testem elé kanyarodott. A hasam jobb oldalán. Éreztem, hogy fedetlen a mellem … hűvöskés volt a szobában. Aztán már nem fáztam … inkább melegem volt. Éreztem a bőrszijakat a szeméremajkaimon. Ahogy az a másik korbács ütötte. És éreztem a testembe mélyedő ujjakat. Aztán ott az ágyon … éreztem, ahogy az ölemre csap. És feljajdultam. Itt a valóságban is. Mert fájt. Éreztem.

És aztán ott az ágyban … éreztem minden gyöngédséget. Olyan jó volt, hogy sirtam. A valóságban is. És éreztem az orgazmust. Az agyamban … És megint olyan jó volt, hogy sirtam. Ott is, itt is.

Azok a papirzsebkendők, amikbe többször kifújtam az orrom és megtöröltem a szemem … azok is valósak voltak. Mert aztán itt landoltak mellettem a szemetesben.

Az a ruha, az a bordó bársony és selyemcsoda, azzal a szép elefántcsontszin csipkével. Az azóta is foglalkoztat. Hogy miért lettem olyan dühös, amikor eltépte rajtam … Igen, nem volt új. De sose volt még rajtam. Kétségtelen, hogy meg kellett volna tisztelni azzal, hogy egy esküvőre új ruhát szerez az ember. De az a ruha olyan gyönyörű volt. Nem véletlen, hogy annyira foglalkoztat az a ruha. Valamit jelent. Valami kulcs.

Igen, megvan. Azért vettem fel, mert gyönyörű volt. Még soha nem volt olyan szép ruhám … és tudtam, hogy szép leszek benne … tetszeni akartam …

-mosoly

Úgyis addig fogok keresni a neten, amig meg nem találom azt a ruhát … -hixti Na, akkor hajrá. A Google úgyis a barátom. Csak meg kell találnom a megfelelő keresőszót. Mert azt nem tudja helyettem kitalálni.

Tudtam, hogy meg fogom találni. Illetve azt tudtam, hogy addig nem fogom feladni a keresést, amig meg nem találom.

Közben meg gondolkoztam a ruha és a vele kapcsolatos dolgok többszörös szimbólumértékén -mosoly