Hallgatom azt a számot, ami sok évig felidézte bennem azokat az érzelmeket, amik szétrobbantották az életemet.
Hallgatom és már csak egy szép és szomorkás zenét hallok, semmi mást. Elkoptak mellőle az emlékek. Mind. Jók, rosszak vegyesen. Nem maradt semmi, csak a zene.

Legszivesebben hangosan nevetnék az egészen. De már annak sem lenne értelme. Megengedek magamnak egy halvány mosolyt és másik zenét keresek.

Kicsit még nehéz minden. Na majd lesz könnyebb is, ha Isten is velem van.