Röhej. Igen, az.

Én, aki évek óta közprédának kipakolom ide a magánéletem ( nem megbánásból mondom, mert bánja a bús franc) és szófosásból néha órákat adhatnék (wazze … milyen jól keresnék vele …) , most arra kényszerülök, hogy egy lezárt blogba irjak …. Ott öntsem ki magamból mindazt, amivel tele van a lelkem …

Hogy is mondta volna apám? „Ilyet még nem baszott Európa … ”

Hát nem …

Rá kellett jönnöm, hogy vannak olyan érzések, amik csak korlátozással olvastathatók. Jelen esetben annyi a korlátozás, hogy csak én látom. -wehe Ja … és nem a régiben van. Hanem nyitottam egy újat. A régi másról szólt. Ez is másról. És a kettőt halálos vétek lenne keverni.