Az elveszett ragyogás,
mely kincsként meglett,
hisz Szél visszaadta,
most megint nincs.
Nem mehetek
az élethez panaszra.
Kezemben gyémánt volt.
Most üres tenyerem nézem,
rajta csillámló szikraként
a gyéméntpor maradéka.
Kihülő lelkemből lassan
elúszik minden fény.
Sötét lesz.
Igen, tudtam,
hogy ez lesz
a röpke ragyogás
végső hozadéka.

(2011.02.23.)