Sablonokban gondolkozva
A szeretet végtelen és tud várni.
Márai Sándor
Az ember nem engedheti meg magának, hogy beledögöljék az érzéseibe
Én
Karácsonyi sablon készül. Csillagos éggel a háttérben. Ráfrissitek.
én: – Atyám … csillagokat látok -atyam Ennyi azé nem kell -fet
Tommy:- Csituljál te ott a háttérben.
én: – Nem kéne valami szin a dobozokba? Vagy az csak elbaszná? -hum
Tommy: – Elbaszná. Ez a havas háztető.
Az a véleményem a Márai idézetről, hogy szép. De kissé furcsán van fogalmazva. Az ember igaznak érzi. A valóságban meg alig tud várni. Na jah … Márai a szeretetről beszélt. Nem az emberekről. Elég huncut fogalmazás -fet
Érdekes téma: mennyire van tudatában az ember a cselekedetei hatásának. Azaz hány százalék a tudatos, manipulativ kommunikáció és mennyi nem. Vannak helyzetek, amikor még ezt is meg lehet egyenesben beszélni -mosoly
Pár napja a lányom mindenképpen meg akart nekem mutatni egy számot a jujjtyúbon. Merthogy az szerinte biztos be fog jönni nekem. De akkor épp más zenét hallgattam. Mondtam, hogy majd később. Az előbb ülök a lakás legbékésebb, legkisebb helyiségében. A gyerek szobájából valami gyönyörű zene szűrődik ki … -hum
– Gyerek! Mi ez a zene??
– Leonard Cohen. Ezt akartam a múltkor megmutatni -wehe
Leonard Cohen _ In my secret life
Tegnap épp a Skype-on beszélgettem órák hosszat a zenéről. És persze közben hallgattuk. Kijön a lányom. Mondom, hogy az épp akkor szóló zene mennyire tetszik és hogy nem ismertem.
– Ne mondd már, hogy ezt se ismered? Te anya! Mit csináltál te az elmúlt húsz évben? Te csak a pasikat fogyasztottad, a zenét nem? -atyam