Ma meglesz a sallala.
Vissza is kell fogni magam napközben melóban. Mert ha most belehúznék, bő két óra alatt összehoznám. De nem szeretem, ha benn „jön rám” a sallala. Jobb az itthon, békében.

85. Az jön most. Azta mindenit.
Valamikor nyár végén saccolgattam, hogy mit lehet összehozni karira. És a 100.-at kizártam. Messze lesz az még a karitól … Hát most már nem vagyok olyan biztos benne. Bár nem tudom, hogy szintenként mennyit emelkedik az XP, ami a következőhöz kell. Eddig pár ezer volt, asszem.

Már nem is tudom, hányszor NEM vettem újabb földeket minden ötödik szint lépésnél. És ugyanannyi virággal dolgozom (leszámitva a szupervirágokat, illetve azt nem is kell leszámitani, mert azok rendes virágokból lettek, hanem a magic virágokat kell leszámitani, de abból csak négy van, minden fajtából egy-egy), másnál meg ilyen szinten, sőt sokkal alatta is már százával vannak fák meg virágok …

No evvan. Mindenkinek más a taktikája. Nekem az, hogy nem kell annyit bevállalni, amit az ember nem tud majd biztonsággal kezelni.

Most átgondoltam. Nem, karira nem lesz meg a száz. Mert ha csak egy hetet is számitok már egy-egy újabb szintre, az is 15 hét. Az évből meg van hátra maximum 10? 12? No, kivi leszek, mit tudok összehozni addig.

Ma meglesz a sallala. Úgy megyek előre néha, mint kés a vajban.

Megnéztem most az elejét. Már ami nálam az eleje. A buffalós „őrült” Eda … 172. szint. Amikor a szomszédom lett, 160-om volt. Titkos vágyam, hogy egyszer Ivánnal kerüljek egy táblára … Nem, az soha nem fog összejönni. Mert ő is halad előre. Mint kés a vajban.
Hát van itt pár megszállott gamer. Velem együtt.