Nem tudok most írni. Csak gondolatok vannak. Hol szaladnak, hol állnak. Hol szépek, hol fájnak.
Aztán kioltják egymást és marad a semmi.
Majd új ciklus kezdődik.

A háttérben észlelem azt a sárga szemű, horpadt oldalú, éhező lényt a sötétben. Megint vár.
Kinek a halálára?
Az enyémre? Vagy az enyémre?
Vagy mindkettőnkére.