“A Selbst a személyiség központi archetípusa, nem lehet lefordítani, de elterjedt a mély-én fordítás. Ez a személyiség központjának és totalitásának kifejezöje.
Megjelenési formája a mandala, a teljesség szimbóluma.
Ez az Imago Dei, az isten képe bennünk, ezáltal fel tudjuk venni istennel a kapcsolatot, ez az “istenérzékelés szerve”.
Az emberi élet célja a Selbsttel való kapcsolat kiépítése, a hozzá való eljutás. Kb. 40 éves kortól jut el az ember a Selbstjének megismeréséhez. A Selbst és annak szimbólumai isten archetípusát alkotják. Egy patológiásan vallásos ember éretlen Selbsttel rendelkezik.

Az individuációs processzus

Az individuáció a személyiség kibontakozását jelenti.
Olyan, mint egy egyéni mítosz, a belsö alakok mitológiai formákat öltenek (a kollektív tudattalan müködése ilyen), változás: belsö utazás. Ebben a folyamatban a cél az alszemélyiségek integrálása.
A személyiségfejlödés az ego-Selbst tengelyen mozog, elöször az árnyékkal szembesülünk, aztán az animussal/ animával, végül pedig a Selbsttel. (nem mindenki jut el ide).

Régen a vallás biztosította ezt a fejlödést, ma a pszichoterápia (de nem lehet siettetni a folyamatot, csak segíteni lehet). Egyedül is el lehet jutni a Selbsthez, ha az ember egészséges lelkileg.

Az individuációs processzus kicsit jobban részletezve: Az ember 40-es éveinek közepe táján gyakori az életközepi válság. Ez azt jelent, hogy az ember már elért mindent, amit akart: munkát, gyereket, boldogságot; és megfogalmazódik benne a kérdés, hogy: Mi van ezután? Ekkor kezd el foglalkozni olyan témákkal, hogy mi a helye a világban.

Ez a szembesülés neurotikus tünetekkel jár, amiket fel kell dolgoznia, ha nem akar hasadt állapotban élni. Az élet második felében szembesül a tudattalannal, visszavonja a projekciókat (árnyék, anima, animus), integrálja a lélektani folyamatokat. El?ször az árnyékkal szembesül, aztán az animussal/ animával, végül pedig a Selbsttel.”

C.G.Jung

Atyaisten, de okos ember volt………. Több mint 100 éve…..

Nagyon sokszor olvastam már ezt. És most megint a megértés ujabb lépcsöjére léptem.

Mindezeket a szakaszokat már nagyrészt végigjártam. Pár nap mulva 51 éves leszek.
Találkoztam már az árnyékkal. Aztán megismerkedtem és megküzdöttem az animus-anima problémámmal. Tudom hogy most mi következik.

Tarot-ban a Torony. Régen mindig magam köré emeltem. Falnak védekezésül. Mindig összedölt.
Hát nem ott kell. Belül magamban. Hogy erös legyek. És legyen tartásom. És nem védekezésként.

Uj év, uj életkor, uj életszakasz. Sose gondoltam, hogy egyszer élvezni fogom, hogy betöltöm az 51-et. Betegesen, sok mindenben korlátozva fizikai valómban. De a lelkemben egyre szabadabban, erösebben. Az az igazság, hogy ilyen “vénen” jelenleg kurva jól érzem magam a börömben 🙂 Élvezem. Tágul a világ. Csodálatos érzés.

Tudom már, hogy mi a dolgom mostanában. Megismerkedni a Selbst-temmel. Azaz önmagammal.

No, kezdjük…..
Szia Selbst. Én varnyu vagyok. És Te ki vagy?