Csörgés

– Szia.
– Szia. Hogy vagy?
– Nem jól. Teljesen le vagyok amortizálódva. Nem járok ki szinte sehová.
– De mi a baj?
– Az, hogy elhagytál.
– No, ezt nem folytatjuk.

Csörgés

– Ne haragudj, kérlek. Nem akartalak bántani.
– Nem haragszom.
– Még mindig szeretlek. Hiányzol. Nagyon sokat gondolok rád. … Ha majd hazajön a Zoli, megkérem, hogy vigyen ki a Millérre. Kijössz velem?
– Persze, hogy ki.
– Öregszem. Múltkor csináltak rólam egy fotót. Ahogy ülök a padon. Úgy nézek ki rajta, mint Deák Bill … Megnéznéd? Elküldjem?
– Persze.
– Nagyon szeretlek …- sírásba fullad a szó.
– És is téged. Téged szerettelek mind közül a legjobban … – itt is sírásba torkollik már.

Tényleg olyan, mint Deák Bill. Istenem, miért nem adtál nekünk elég esélyt …