Skatulyába a különlegessel
Skatulyába a különlegessel
A Boszorkány fázósan összehúzta magán a fekete hárászkendőt. Zord idő van a Mesebeli erdőben, az ócska kunyhó résein néha átsüvít a szél. Megállapította, hogy ahogy öregszik, egyre nehezebben bírja a hideget. Vajon milyen lehet az idő most az emberek világában, például Afrikában. Biztos meleg.
Egy pecrig vágyódva gondol a maga mögött hagyott nyárra, aztán felhagy a sajnálkozással. Igen, ősz van és jön a tél, a hideg, a fagyok. De a természetnek is aludnia kell egy kicsit valamikor két rügyezés, virágzás között. Az anyatermészet sem teheti meg, hogy állandóan két végén égeti a gyertyát.
Ez a macska olyan, mint én – morog magában, amikor a éjsötét karmos felugrik az ölébe és bevackolja magát a hárászkendő ráncaiba. Ő sem szeret kinn lenni, ha ilyen cudar idő van.
Félreteszi az épp olvasott könyvet – talált az erdei könyvtárban egy régesrégi kódexet a mérgekről … soha nem árt tanulni -, göcsörtös ujjai elmerülnek az éjsötét karmos sűrű, téli bundájában. És elmélkedik.
Mit is suttogott legutóbb Vartyogi? „Te Domina!”
Erről eszébe jut az a régi élet, amikor még tündér volt, szárnyai csillogtak a légben, a napsütés fénypászmákkal szőtte át … de szép volt … akkor volt egy … hogy is nevezze … legyen Ogre, tiszteljük meg, aki azt mondta neki: „te szub”. Milyen boldog is volt akkor, mikor ezt hallotta … kis buta tündér, nyúlfarknyi aggyal …
Se nem szub, se nem domina. Nem is volt soha. Egyik ruhát sem rája szabták.
Ez az ócska, szakadt boszorkánygönc … ez az egyetlen igazán kényelmes ruhája hosszú életei során. Ami ráillik, mondhatni neki készült.
Az emberek, akik mindent és mindenkit szeretnek skatulyába rakni – rosszul érzik magukat, ha valaki nem passzol a dobozaikba? -, talán switchnek neveznék. Ám legyen, ha már mindenképp skatulyát kell elfogadni tőlük.
Bár a Boszorkány, épp úgy mint a többi sem, nem illik egy dobozkába se. Egy van belőle, különleges és megismételhetetlen.
Olyan jó lenne még szubnak lenni
Néha olyan jó lenne még szubnak lenni
Legalább egy kis időre
Tüzes szemmel nézni Valakire
Kezébe adni a gyeplőt
És meghajtani Előtte
a fejemet
Olyan jó lenne odaadni az
Akaratom, hogy
bánjon vele tetszése szerint
Hajlítsa, alakitsa, nevelje
s neveljen engem is
Odaadnám mindenem
Ha kéri
és akkor is, ha nem
Olyan jó lenne
tulajdon lenni
A gyeplőt a kezemből kiengedni
A vállamról a terheket
kicsit letenni
legalább a Játék idejére
Fáradt vagyok
Kimerít az Élet
citromot facsar belőlem
Néha olyan jó lenne még szubnak lenni
csak egy kicsit
pihenni
Varnyu – 2017.11.09.
Teher alatt nő a pálma
Béka, béka .. te sosem fogsz valóban felnőni, a felnőtt béka testében egy ebihal gyermeki lelke lakozik – állapította meg a Boszorkány egy esti suttogás közben.
– Degenerált dolog lenne azt mondanom, hogy legközelebb ki sem szeretnék jönni a talpaid alól?
– És a padlón alszol?
– Igen.
– Én meg nyomorogjak egész éjjel egy hintaszékben, mi?? Önző disznó. A te élvezeted miatt én legyek teljesen kényelmetlen helyzetben éjjel … eszetlen.
– Mindig ott leszek, ahová parancsolod.
– Te csak azt csináld, amit én mondok, oszt akkor jóvan. Akkor neked biztos, hogy jó lesz és engem se fogsz felbosszantani. Neked nem is kell ilyeneken gondolkozni, majd én gondolkozok helyetted .. Ne terheld meg azt a szerencsétlen egy darab agysejtedet.
– Azt teszem, amit mondasz. Annak is örülök, ha biztosíthatom a lábaid kényelmét…magamon.
– Nagyon helyes. Megdicsérlek, béka.
– Alhatok majd a talpaidhoz érve?
Lökött ez a Varnyu – csóválja a fejét magában a Boszorkány. Minek akarna szub lenni? A másik oldal sokkal érdekesebb. Igaz, hogy itt is írányitok, döntök, de hát nem ezt csináltam egész életemben?
– Persze.
– Köszönöm.
Végre kezd udvarias viselkedést tanulni – nyugtázta magában a Boszorkány és megállapította, hogy még egy vartyogit is lehet nevelni. Csak jó tanár kell hozzá.
– Megdicsérlek, béka.
– „Sajnos” elérted, hogy beléd legyek „esve”.
A Boszorkány elégedetten somolygott magában. Majd egy röpke gondolatra visszatért az előző témához és megállapította, hogy Varnyu néha nagyon hülye. Leginkább akkor, amikor szub akarna lenni. Vannak, akiknek egész életében a döntés és irányitás feladatát adta az Élet. Az biztos, hogy nem könnyű, de nem véletlenül kapták ezt a feladatot.
A Sors ezt csak arra bízza, aki meg tud a feladat nehézségével bírkózni. Nem sírni kell miatta, hanem büszkének lenni.
… wie Diamant … – mosolygott magában.
A csokoládé íze
A Boszorkány éppen mesét olvas reggeli után. A Boszorkányok is szeretik a meséket, rokonlelkekre találnak néha benne.
Éppen Azúrkék herceg meséjét olvassa az ajándékokról. Szép mese. És tanulságos. Mint mindig.
* * * *
Az asszony visszagondol az estére.
– Csokit hoztál?
– Nem, mert siettem – mosolyog a férfi.
– Nem baj – mosolyodik el a nő is.
* * *
A Boszorkány közben visszagondol az estére. Fürdött az energiában, fürdött a jóban, beburkolta, mint egy meleg paplan. Azt a lüke békát a csillogó szemével köszönetképpen a tenyerén hordozta.
* * *
A nő visszagondol az elmaradt csokira. Ki a fene bánja … Mert nem az a fontos. Hanem két lélek, két agy egymáshoz éritése. És persze egy jó beszélgetést is sokkal nehezebb elfeledni, mint a csokoládé ízét.
* * *
Ha legközelebb sem hoz nekem valami ajándékot – tudja, hogy nem várok lehetetlenséget … mindig tudtam apróságoknak is örülni -, ezt a lüke békát kiherélem – dohog magában a Boszorkány -, de legalábbis vitézkötést csinálok a … tökére.
– Boszikám, tényleg bántanád?
– Varnyu … ennyire nem lehetsz hülye. Dehogy tennék ilyet. Az én békám különleges. Egy van belőle.