Vannak reggelek, amik jól indulnak. A mai is ilyen volt. Örülök neki.

Vintage képek. Ma kerestem egy párat. Oly szépek. Még ha talán nem is mind valódi. Ártatlanok, szemérmesek, mégis huncutok. Szeretem nézni őket.

Igen, könnyen lehet, hogy készültek Rózsáról már ilyen képek. Amilyen ribanc, szerintem élvezte, hogy fotózták. -mosoly

Még mindig nincs reggel … Pedig olyan jó lenne … Vagy talán nem? Emilia nem tudta eldönteni, mit szeretne. Hmmm … itt fekszik mellettem a baldachinos ágyban. Az éjjel elháltuk a nászéjszakát … Vajon mi lenne, ha közelebb húzódnék hozzá? Tulajdonképpen … jó lenne odabújni. Nem. Nem bújok oda. Széttépte azt a gyönyörű ruhámat. Pedig tényleg az Ő kedvéért vettem fel. Még mindig mérges vagyok egy kicsit. Emilia, furcsa vagy te – töprengett. Az nem zavar, hogy megkorbácsolt. Az sem, hogy lényegében majdnem megerőszakolt. Csak az a ruha … Holnap első dolgom lesz, hogy megkeresem ebben a várban a legjobb varrónőt. És megmondom, hogy valahogy javitsa ki azt a ruhát. És fel fogom mégegyszer venni -mosoly

… pedig olyan jó lenne közelebb húzódni Hozzá … Nem. Csak azért se. Addig meg aludjunk még egy kicist -mosoly

Szegény Mr. Ego … tegnap nemes egyszerűséggel közölte a blogomat olvasván, hogy mostanában ez tiszta skizó -fet Anélkül, hogy bármilyen mélyebb magyarázatba merültem volna, megnyugtattam, hogy nem vagyok az. Majd kellő éleslátással megkérdezte, hogy mi értelme van ennek? Hiszen mind én vagyok.

Igen. Mind én vagyok. Mindez bennem volt már nagyon régen. Csak egy lehetőség kellett -mosoly